A farsang a leginkább várt ünnepség minden évben az iskolában mind az alsósok, mind a felsősök részéről. Szerintem ez az idén sem volt másképp. Főleg mi, a táncoló nyolcadik évfolyamosok vártuk már nagyon a február 13-át.
November óta délutánjaink táncpróbákkal teltek. Persze nem bántuk, hiszen imádtuk csinálni, minden próba élmény volt. De nem csak mi gyakoroltuk ám a táncunkat! Január közepétől az iskola a koreográfiák zenéitől volt hangos, melyekre az osztályok gyakorolták produkcióikat.
Aztán eljött a nagy nap! Amikor a levonuló zene elindult, azt hittem, elájulok, úgy izgultam, de ezzel a többiek sem voltak másképp. Utána minden olyan gyorsan történt és nem is igazán emlékszem, csak a tapsviharra, ami kitört a tánc végén. Majd mindenki helyére vezette a párját, és Zsófival mi is elfoglaltuk helyünket a hercegi pár trónján. Elkezdődött a felvonulás! Ilyen jól még sohasem sikerültek a táncok, mint idén! Különösen nagy sikert aratott a tanárok tánca, tombolt a nézősereg, és a végén az egész iskola táncra perdült!
A felvonulás után kezdődött az igazi nagybetűs SULIBULI! Mindenki táncolt a zenére az aulában, még a tanárok is, különösen Tamás bácsi ropta! Este nyolckor pedig hazamentünk pihenni a másnapi alsós farsangra.
Az alsós farsang is remek volt! Aranyosak voltak a kicsik és igen kreatív előadásokkal rukkoltak elő, persze voltak köztük klasszikusok is.
Mindent összevetve szerintem hatalmas siker volt a farsang, nagy élmény, különösen nekem és az évfolyamtársaimnak.
Tóth Márk
8.b



