Vége az áfamentes felnőttképzésnek

Képtelen helyzetet teremthet egy képviselői önálló indítvány, amely törvényben szabályozná, hogy a digitális írástudás megszerzése minden felnőttképzési program tartalmának kötelező eleme legyen. Kiváló lehetőség a digitális kultúra terjesztése, de valóban ez lenne a könnyebb munkaszerzés záloga, ha a digitális esélyegyenlőség juttatná szakmához, használható tudáshoz a végre felnőttképzést választó, tanulni vágyó embereket. A változó felnőttképzési törvénynek azonban ez csak egyetlen gócpontja lehet majd, a másik az áfamentes felnőttképzések korszakának leáldozása lesz a gazdasági válság hozományaként. Az Irányvonalak és prognózisok a felnőttképzésben című konferencián, melyet az Akkreditált Felnőttképzései Intézmények Országos Egyesülete szervezett, fontos előrelépés történt, hiszen elkezdődött a diskurzus az oktatási intézmények érdekérvényesítése ügyében.

Már tavaly óta zajlik a felnőttképzési törvény módosításának többlépcsős folyamata, amely valószínűsíthetően 2010-ben jut el az intézményi szintű és gyakorlatban is megvalósuló fázishoz – adta hírül Dr. Szivi József az SZMM Felnőttképzési Főosztályának főosztályvezető-helyettese. A változás mozgatórugója egy 2006-os irányelv, amely a belső piaci szolgáltatásokra fókuszál, azaz biztosítja a szolgáltatások szabad áramlását, kellő szabadságot nyújt a tevékenységek elvégzéséhez, megakadályozza a monopolhelyzet kialakulását és leegyszerűsíti az eljárásokat. De a felnőttképzés, mint nem ingyenes állami közszolgáltatás, vajon miért tartozik az irányelv hatálya alá, vagyis a törvény módosulása érintheti-e egyáltalán az egész életen át tartó tanulás tárgykörét – jogos a kérdés, amit már az NSZFI is felvetett. Válasz 2009 első felében várható, amikor fény derül az akkreditációval, a részletes követelményrendszerrel és a felnőttképzési intézmények nyilvántartásba vételéről szóló döntésekre – árulta el a főosztályvezető-helyettes úr.
A módosításig maradnak a kétségek, a gazdasági válságból adódó akár 50-70 %-os forrásmegvonások, és ezzel együtt az áfamentes korszak leáldozása is, hiszen törvényi szabályozás vár az általános forgalmi adó-mentességet élvező felnőttképzési programokra.

Az Egyesület elnökeként dr. Csikesz Tamás az érdekérvényesítés élére áll, és az intézményekkel együtt tervezi az állásfoglalást a szabályozás időzítéséről és szükségességéről is. Addig is folytatódhat az eszmecsere a minőség kérdéséről, és azokról a válsággócpontokról, valamint a nagy kérdésről: mi lesz veled szakképzési hozzájárulás. Megoldásra váró morális, stratégiai demográfiai és munkaerőpiaci kompetenciaválságról beszélhetünk, amely kiegészülni látszik az uniós pályázati források révén megszerezhető milliók problémakörével is. Ma Magyarországon kizárólag akkreditált programok szállhatnak versenybe uniós pénzekért, és még így is több mint 10 milliárd forint marad olyan felnőttképzésekre, ahol nem feltétel az akkreditáció – mesélt a részletekről az AFIOE elnöke. Így kaphat 25 milliót egy „Kiscsoportos foglalkozás”, és szintén milliós támogatást egy „Kompetencianövelő képzés” – persze nyilvánvaló a kérdés, hogy milyen lehet egy olyan felnőttképzés, amely nem koncentrál a kompetenciák erősítésére.

A programok felügyelete pedig jogilag meghatározott, hivatalból történik, évente változó szakterülettel és szempontrendszerrel, tanévi logikát követve és persze a FAT (Felnőttképzési Akkreditáló Testület) vezetésével – tudjuk meg Jókai Istvántól, a FAT elnökétől. Hangsúlyozottan az akkreditált képzések ellenőrzését látják el, feladatuk kiszűrni a hibás dokumentációval, illetve jogszerűtlenül működő intézményeket, és képzéseket, így a FAT ellenőrök együttműködésre, valamint összehangolt munkára törekednek más ellenőrző szervezetekkel. Dr. Madarász Sándor felnőttképzési szakértő a külsős munkatársak bevonását emelte ki, akiknek legfőbb feladata a tényszerű megállapítás, például annak felügyelete, hogy a tudástartalom minél naprakészebb legyen, illetve, hogy az akkreditációban megadott feltételek tartósan fenntarthatóak legyenek. Ennek ellenére a hibák gyakoriak, a számok árulkodóak, hiszen a 2007-es évben kétszáz intézményből 20%-nak visszavonták az akkreditációját.

Amennyiben a részletekre is odafigyel az intézmény, a továbbiakban nem veszélyezteti az elmarasztalás, így bátran belevághat a pályázati folyamatokba. Dr. Pink Edit témavezető tanácsadó a TÁMOP keretein belül megjelenő 400 milliárdos keretösszegekről beszélt, amelyben az egészségmegőrzés, az oktatás, a foglalkoztathatóság fejlesztése, a társadalmi befogadás egyaránt prioritást élvez.