Marosvásárhelyen született, ott élte le élete nagyobbik részét. Szülei, nagyszülei is olvasó emberek voltak, nagybátyja, Vigh Károly pedig egyik szerzője a Magyar Értelmező Kéziszótárnak. Emellett a Marosvásárhelyi Városi Könyvtár főkönyvtárosaként dolgozott, ahol gyakran meglátogatta unokahúga.

- Ma is orromban érzem a könyvtár, a régi könyvek illatát – mondja. Gyermekként, fiatal felnőttként irodalmi körökbe jártam, vers- és zenekedvelő társaságba. Később is nagyon sokat olvastam. Amikor Százhalombattára kerültem, eleinte eléggé zárkózottan éltünk. Néhány év múlva elvesztettem a férjemet, hét éve kezdtem el a Hamvas Béla Városi Könyvtárba járni. Érdekelt a szabadegyetem, az előadások, emellett sok ismerőst, barátot szereztem.

- Mióta mond verseket?
- Pár évvel ezelőtt a könyvtár a Költészet Napja alkalmából József Attila versmondó találkozót szervezett. Én is jelentkeztem két összeállítással. A rendezvény után József Rozsnyai Júlia odajött hozzám, és azt mondta: aki így tud verset mondani, annak nem kell izgulnia. Biztatott, hogy folytassam, én pedig szívesen tettem, mert egyre inkább éreztem, hogy meg kell osztanom másokkal is azt az élményt, amit nekem nyújt a vers. Véletlenül fedeztem fel a bonyhádi Wass Albert Versmondó Versenyt. Egész napos rendezvény volt, az élménytől megrészegülten jöttem haza, és azt követően nagyon sok versenyre jelentkeztem. A Közép-Magyarországi Régió Nyugdíjas Versbarátainak találkozóján egy Arany János balladával elnyertem a Régió versmondója címet, de részt vettem megyei, országos, sőt, nemzetközi versenyeken is, többször szereztem meg az első helyet és a közönségdíjat. Nagyon boldog vagyok az idén januárban Bonyhádon megrendezett, az egész Kárpát-medencére kiterjedő Wass Albert Vers- és Prózamondó Versenyen elért második helyezésem, és az ehhez kapott bronz Wass Albert plakett miatt.

- Mit jelent az ön számára a versmondás?
- Amióta verseket mondok, kiteljesedett az életem. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, páromnak, aki elkísér a versenyekre és velem szurkol, a gyerekeimnek, akik biztatnak és velem örvendeznek. Még az unokáim is büszkék rám, nagylány unokámnak azt mondta a magyartanárnője: „Ha nagymama leszek, olyan szeretnék lenni, mint a te nagymamád!”

- Kiből válhat jó versmondó?
- A költészet szeretete mellett tiszta beszédre, fegyelemre és kitartásra van szükség, emellett nagyon fontos, hogy megszólítsa az embert a vers, mert csak akkor tudja jól elmondani. Nagyon sok időt és energiát követel a felkészülés, de megéri. Kányádi Sándor szerint a vers az, amit mondani kell. Vass István szerint a vers akkor van készen, amikor olvassák, mondják és közönsége is van. Úgy érzem, nekem az a dolgom, hogy segítsek a versnek eltalálni a közönséghez.