A magán-nyugdíjpénztárak az év elejétől napi rendszerességgel szolgáltatnak pontos adatokat tagjaik számára.
A hosszú munkával bevezetett rendszer ugyanakkor a pénztártagoktól is új szemléletet követel. Hogy ne vesszünk el az információáradatban, Szűcs József, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének főosztályvezető-helyettese szedte csokorba tanácsait.
Új tájékozódási - tájékoztatási forma az elszámoló egység
A magánnyugdíj-pénztári szférában 2009. január 1-jétől kötelezően, míg az önkéntes nyugdíjpénztárak esetén választható jelleggel új nyilvántartási formát alakítottak ki, amelynek neve elszámoló egység (a magánnyugdíj-pénztáraknál az önkéntes bevezetésre 2008. január 1-jétől volt mód). A magánnyugdíj-pénztárak ezzel egy időben kötelesek voltak kialakítani az úgynevezett elszámolóegység-alapú választható portfoliós rendszert is. Várható, hogy ezen cikk megjelenésének időpontjában már valamennyi Magánnyugdíj-pénztár publikálja az első napok elszámoló egységeinek árfolyamát.
Mit takar ez a két fogalom?
A magánnyugdíj-pénztárak választható portfoliós rendszere a pénztártagok részére az életkorukhoz kapcsolódó kockázatvállalási rendszert tesz lehetővé. Ennek keretében a jogszabályban meghatározottak szerint három portfoliót kötelesek a pénztárak létrehozni.
A klasszikus portfoliót azok számára hozták létre, akiknek a nyugdíjkorhatárig hátralévő felhalmozási (nyugdíjpénztárba eltöltendő) idejük nem haladja meg az 5 évet. Ez a portfolió a legkevésbé kockázatos, maximum 10 %-os részvényhányaddal, a fennmaradó részt a pénztárak államkötvénybe, diszkont kincstárjegybe és bankbetétbe fektetik.
A kiegyensúlyozott portfolióba azok a pénztártagok kerültek, akiknek a nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő idő 5-15 év közzé esik. Ez a portfolió már kockázatosabb, több részvényt (max: 40 %) tartalmazhat.
A növekedési portfolióba azoknak a tagoknak a megtakarítását sorolták be, akiknek a nyugdíjkorhatárig hátralévő idő nagyobb mint 15 év. Ez a portfolió a legkockázatosabb, magas részvénykitettséggel. A magasabb hozam érdekében a jogszabály minimum részvényarányt is meghatározott (kiegyensúlyozott portfolióban 10 %, növekedésiben 40 %), amelyet az eredeti törvényi rendelkezések alapján 2009. június 30-éig kellett volna elérni, azonban a 2008. októberi módosítás alapján ezeket a minimumokat 2011. június 30-ig kell elérni.
A tagok részére azonban lehetőség van arra, hogy félévente válasszanak a portfoliók között, azzal a megkötéssel, hogy aki - a nyugdíjkorhatárig hátralévő idő alapján - a klasszikus portfolióba kerülne (azaz kevesebb mint 5 éve van a nyugdíjkorhatárig) az a legkockázatosabb növekedési portfoliót már nem választhatja.
Az elszámoló egység a tagok felhalmozási időszakban lévő követeléseinek, illetve a függő tételek (azok a pénzösszegek, amelyeket a tagokra vonatkozó adatokat tartalmazó bevallások hiányában nem tudtak beazonosítani) nyilvántartására szolgáló napi árfolyammal rendelkező egység. Az elszámoló egységek napi árfolyamának és darabszámának kiszámítását a pénztár letétkezelője végzi, amely számítást a pénztárnak ellenőriznie kell. Az árfolyamszámítás során a pénztár egyes választható portfolióiban lévő befektetések piaci értékét osztják az adott portfolióban lévő elszámoló egységek darabszámával. Az így kapott árfolyamnak és a tag egyéni számláján lévő darabszámnak a szorzata mutatja, hogy az előző naphoz képest hogyan változott a tagok követelésének, az egyéni számlákon lévő megtakarításaiknak az értéke. Ahhoz, hogy az elszámoló egységek által mutatott árfolyam hasznát és értelmét lássuk, mélyebben bele kell menni a részletekbe, a folyamatba.
A letétkezelő az árfolyamat mindig adott munkanapra az úgynevezett T. napra számolja ki úgy, hogy minden olyan tranzakciót (pénztárba történő befizetés, befektetések árfolyamának növekedése, csökkenése, kamatfizetés és osztalékfizetés stb...) figyelembe vesz (a pénztári vagyonkezelő és a pénztár adatszolgáltatását felhasználva), amely az adott T nappal kapcsolatban történt. Ezen adatok összegyűjtését követően a T+2 munkanapon kiszámítják az árfolyamot és átadják azt a pénztárnak. A pénztár elvégzi az egyeztetéseket, megnézi, hogy a letétkezelő minden adatot figyelembe vett-e a számítás során. Ha hibát észlel akkor javítást kér, míg ha hibátlan a számítás, akkor elfogadja az árfolyamadatot. Ennek a munkának az elvégzésére 2 munkanap áll rendelkezésre. A folyamat eredményeként a T+4 munkanapon rendelkezésre áll a leegyeztetett, leellenőrzött, pénztári szóhasználat szerinti validált árfolyam. Ezen árfolyam közzétételre kerül a pénztár és a PSZÁF honlapján is, így mindenki számára nyomon követhető a pénztári befektetések értékének alakulása. A tájékoztatás mellett azonban a pénztárak ezeket az árfolyamokat használják fel a tagokkal történő elszámolások során is.
Nézzük röviden át melyek lehetnek ezek.
- A pénztárak közötti átlépésre 6 hónap tagsági jogviszony fennállása esetén van mód. Amennyiben a tag más pénztárba kíván átlépni és fennáll a 6 hónapos tagsági jogviszonya, akkor a pénztár a bejelentés hónapjának utolsó napjától (mint T naptól) számítva 8 munkanapon belül köteles a taggal elszámolni, azaz egyéni számlakövetelését a másik pénztárba átutalni. Ez alól akkor van kivétel, ha a tag a hónap utolsó 10 munkanapjában nyújtja be átlépési kérelmét, ebben az esetben a pénztár belső szabályzatban lefektetett eljárásrendjétől függ az, hogy a kifizetést az adott hónap végét, vagy a következő hónap végét követő 8 munkanapon belül hajtja végre.
- A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt, illetve - sajnos előfordul olyan eset amikor a - tag elhalálozása miatt a kedvezményezettek, örökösök részére történik kifizetés. Az elszámoló egységes rendszerben ezeket a kifizetéseket is a fenti szabályok szerint, azaz a hónap utolsó napját követő 8 munkanapon belül fizetik ki. Ugyanígy történik az a kifizetés is, amelyre az egyösszegű szolgáltatás igénybe vétele miatt kerül sor.
- A pénztártagok lehetőségük van arra, hogy félévente portfoliót váltsanak, azaz az aktuálisnál nagyobb, vagy kisebb kockázattal fektessék be megtakarításaikat. Ezen portfolióváltások elvégzésére az elszámoló egységes rendszerben a pénztáraknak a tag által megjelölt napot követően szintén 8 munkanap áll rendelkezésre.
A kifizetés felgyorsul, a korábbi időszakhoz képest, amelyben a pénztárak a negyedévet követő 45. napig kifizették a tagi követelés 90 %-át, majd a következő negyedévet követő 45. napig a fennmaradó 10 %-ot. (E miatt az elmúlt időszakban többször előfordult, hogy a második kifizetés a negatív hozamok miatt kevesebb volt, mint a tagi követelés 10 %-a).
Néhány jó tanács az elszámoló egységekkel kapcsolatban:
1.Ne hasonlítsuk össze két pénztár elszámoló egységeinek árfolyamát , mivel az egyes pénztárak elszámoló egységeinek árfolyamai önmagukban nem alkalmasak az egymással történő összehasonlításra tekintettel arra, hogy a pénztárak eltérő időpontban indultak.
2. Az összehasonlítás során mindig azonos időszakok elszámoló egység árfolyamainak hányadosát , azaz azonos időszakok hozamát vessük össze,
3.Minél hosszabb időszakok hozamát vessük össze, tekintettel arra, hogy a pénztári befektetés hosszú távú megtakarítás így lehetőleg egy év, vagy hosszabb időszak árfolyamát vesszük össze,
4. Mindig azonos portfóliók hozamát vizsgáljuk, mivel az eltérő portfoliók összehasonlítása téves információhoz vezethet, tehát a klasszikus portfolió hozamát a klasszikus portfolióval, kiegyensúlyozottat a kiegyensúlyozottal, növekedésit a növekedésivel vessük össze.
5. Mindenki mérje fel egyéi kockázatvállalási hajlandóságát és ennek alapján válasszon portfoliót, amelyben több évet érdemes eltölteni a portfolióváltás előtt, mivel csak így biztosítható az, hogy a portfolióban lévő hosszú távú befektetések képesek legyenek megfelelő hozamot eredményezni.
6. Ha bárki rá akar venni bennünket arra, hogy más pénztárat vagy portfóliót válasszunk az eltérő hozamteljesítmény miatt, először tájékozódjunk, ellenőrizzük le az általa elmondottakat a www.pszaf.hu honlapon, amelyen valamennyi pénztár elszámoló egység árfolyama historikusan megtalálható.
A választható portfoliós rendszert bevezetésére 2008. január 1-jétől volt mód és azt 9 pénztár indította el, míg az elszámoló egységes rendszert - mint az a PSZÁF honlapján is látható - 3 pénztár. A elszámoló egységes rendszer adatait áttekintve az első tapasztalatok elrettentőek, jelentős hozamveszteségek tapasztalhatók 2008. január első napjaihoz képest. Ez a negatív hozam azonban a pénztárak befektetési portfolió összetételére, az egyes értékpapírok eladására és vételére vonatkozó egyedi döntései mellett döntő mértékben a világméretű, és hazánkat sem kímélő pénz és tőkepiaci válságnak köszönhető. Az elért - nem egy esetben két számjegyű - negatív hozamok rövid távon elkeserítőleg hat(hat)nak a tagokra, azonban fel kell hívni a figyelmet a pozitívumokra is.
A tapasztalatok alapján a választható portfoliós rendszer alkalmas arra, hogy védje azoknak a megtakarításait, akik a nyugdíjkorhatárhoz közel állnak. Várakozások szerint ezen pénztártagok (klasszikus portfolió) esetén a hozam sokkal jobb (bár várhatóan negatív) mint azon tagok hozama akiknek hosszabb idejük van a felhalmozásra, így jó esélyük van arra, hogy visszanyerjék veszteségeiket. A kiegyensúlyozott és a növekedési portfolióban lévő tagok negatív hozamairól tudni kell azt, hogy ezek döntően az úgynevezett negatív értékelési különbözetből származnak, azaz olyan hozamok, amelyek azért keletkeztek, mivel az adott értékpapírokat csak alacsonyabb áron lehetne eladni az értékpapír piacon, mint ahogyan megvásárolták azt. A pénztárak többsége azonban értékpapírjaikat nem adták el, így jó esélyük van arra, hogy a válság elmúlásával ezen értékpapírok árfolyama javulni fog, így a nem realizált veszteség "visszajön".
Amennyiben azonban a tagok úgy döntenek, hogy pénztárat, illetve portfoliót váltanak akkor ezen negatív értékelési különbözet realizálásra, az egyéni számlán elszámolásra kerül és a másik pénztárban, másik portfolióban a tag ezen alacsonyabb egyéni számlaegyenlegéből történik az új portfolió értékpapírjainak megvásárlása. Amennyiben a két portfolió között jelentős különbség van (portfoliók közötti váltás esetén ez biztos), akkor a tag elveszít(het)i azt az esélyét, hogy visszanyerje az elszenvedett veszteségét. Ezért a pénztártagoknak a pénz-, vagy portfolióváltással kapcsolatos döntés meghozatala előtt mindenképpen mérlegelni kell a másik portfolió összetételét, és csak akkor szabad a döntést meghoznia, ha elfogadja az ezzel járó veszteséget, mivel a későbbiekben saját döntéséért mindenki csak saját magát okolhatja.
A Webdoki nyomán: dr. V. D. (dko.hu)
.jpg)
