Dalibor Milencovici görögkeleti lelkész – mondhatni – „teltház előtt” tarthatta meg szentestei szertartását a szerb templomban január 6-án. Vélhetően az ő buzgalmának tudható be az is, hogy a szerb gyermekek – többéves kihagyás után – újból felelevenítették a betlehemezés kedves, vallásos népszokását.

Eltérő szokásokra is felfigyelhettünk, amik nem jellemzőek sem a katolikus, sem a protestáns szertartásokra. Szenteste előtt például böjtölnek, a templomot és a házak szobáit felszórják szalmával, majd az esti szertartás után egy tölgyfaágat gyújtanak meg a templomkertben, az úgynevezett „bádnyákot”. Az ortodoxok testben és lélekben megtisztulva várják Krisztus születését. Ezért van, hogy böjtös ételeket, zsírtalan babot fogyasztanak a nagy ünnep előtt. Az evangéliumokból tudjuk, hogy a kisded istállóban született, Mária pedig jászolba, szalmába fektette az újszülött Megváltót. Az is ismert, hogy angyal vitte hírül a pásztoroknak: megszületett a kisgyermek, aki elveszi majd a világ bűneit. A pásztorok pedig ágakat gyújtottak meg, hogy azokkal világítsanak azon a betlehemi éjszakán. Ezért a szerb gazda is – miközben az asszonyok, leányok sütnek, főznek – imádkozva szórja szét a szénát és előkészíti a „bádnyákot”, hogy éjfél után meggyújthassa azt. Az is szerb szokás, hogy a „bozsics kolácsot” (a karácsonyi kalácsot) nem késsel szegik meg, hanem kézzel tördelik. A böjt egyébként az éjféli misével ér véget, utána kerül sor az ünnepi lakomára a szerb családoknál. „Az éjféli mise már nehezen oldható meg, hiszen január 6-7-8-a munkanap – mondta Dalbor atya –, így ezt az esti vecsernye helyettesíti. De így is boldog vagyok, hiszen rég gyűlt össze ennyi hívő az esti szertartásra.

Könnyebb lélekkel áldhatom meg őket.” A szerb papok egyenként megáldják híveiket, keresztet rajzolva homlokukra. Végül a templomkertben, a bádnyák fényénél forralt pálinkával, borral kínálták egymást.