Hétköznapjaiban segítségre szoruló városlakók sorsát és papírjait rendezgeti íróasztala mellől, szabadidejében pedig folyamatosan szövegeket és zenéket ír. Szövegei egy részéből „Számozott történetek” címmel napló-könyv íródik, részben pedig dalszövegek lesznek. Mindezek hátterében pedig újabb és újabb dallamok születnek meg a fejében.

- Amióta zenélek, folyamatosan gyűlnek bennem az ötletek. Korábban is voltak formációk, akikkel együtt zenéltem, de ezek így vagy úgy – tanulás, munka, időhiány… - megszűntek. Aztán úgy gondoltam, hogy akár egyedül is felléphetnék, hogy megismertessem a zenémet, a szövegeimet a közönséggel. Spirituális dolgokról írok, érzelmekről, impressziókról, leginkább olyan dolgokról, amelyek reményeim szerint mélyek és megérintik a lelkeket. A barátok, haverok adtak lelki támogatást, amikor hallották a számaimat és bíztattak. Úgyhogy nekiindultam akusztikus gitárral játszani és énekelni. Volt a budai Várban egy filmzenei fesztivál, ahol én voltam az egyik helyszín: az „Utcazenész”, ami azt jelentette, hogy közel tíz órán keresztül játszottam, improvizáltam. Volt még néhány ilyen alkalom, amikor aztán gondoltam, továbbviszem a dolgot a pesti klubokba.

Mindeközben a Pécsi Tudományegyetemen ismerkedett a művelődésszervezéssel és az eszperantó nyelvvel. Az eszperantó tanfolyamon ismerkedett meg a ghanai származású zenészlánnyal, Boateng Sheilával, aki főleg basszusgitározik a zenekarban, de gitározik, csellózik, és vokálozik is.

- Kezdtünk egységet alkotni zeneileg – fogalmaz Laci, felidézve az eszperantó tábor tüze melletti zenélgetéseket.
A városban (ti. Százhalombattán) kevés volt az elérhető zenész. Aki elég lelkes volt, az már túl sok zenekarban játszott. Így a dobos Szekeres Dávidra hirdetés útján, Pesten találtak rá. Áprilistól Laci és Dávid együtt dolgozott a közös számokon, nyáron csatlakozott hozzájuk Sheila. Mára van egy közel 60 perces műsora a zenekarnak, 14-15 szám, amivel már ki lehet állni a közönség elé. A teljesebb hangzás érdekében viszont még szeretnének egy gitárost, az egyensúly kedvéért pedig lehetőleg lányt. Elsősorban vidám, dallamos rock zenét játszanak, gyakran akusztikus formában, magyar és angol szövegekkel. Műfaji besorolás alapján alternatív/indie rock, saját meghatározásuk szerint „felfokozott zene”. Laci fejében pedig kész van közel 55 dal, felvéve gitár kísérettel.

- Néha szóvá teszik a többiek, hogy csak az én zenéimet, szövegeimet, ötleteimet játsszuk. Most, hogy kész a koncert-program, tényleg közös munkákat tervezünk. Már nincs az a kényszer bennem, hogy én irányítsak, elengedjük magunkat az alkotásban. Jammelgetünk. Sheila nagyon kreatív, Dávid nagyon jól dobol, és mindketten jól ráéreznek erre a dologra.
A következő tervezett lépése a zenekarnak, hogy 4-5 számot stúdióminőségben rögzítsenek, amivel meg lehet jelenni különböző tehetségkutató versenyeken. Addig is igyekeznek minél többet fellépni. A battai közönség már láthatta őket a Battai Napokon, legutóbb pedig – október 31-én – a budapesti After Music Club-ban játszottak teltház előtt.

- Ez nem egy megőrülős, vadulós tömeg, itt belül tombolnak az emberek.– Mesél a színpadi érzékelésről Laci: – Csak annyit látsz, hogy jól érzik magukat, bólogatnak, tapsolnak, ujjonganak… Jó visszhangja volt az első pesti koncertnek! Jövőre még jobban beindulunk a pezsgő pesti klubéletbe.
Addig is „… A Többi Néma Csend” a százhalombattai klubéletet pezsdíti meg: november 29-én az IKSZ-ben. Aki viszont türelmetlen, keresse a zenekart az interneten, ahol többet megtudhat nem csak a zenekar, hanem az egyes számok történetéről is, valamint hallgathat zenéket és nézhet koncertfelvételeket: http://www.myspace.com/atobbinemacsend.