A városlakók megkedvelték, és igényelik is azokat a rendezvényeket, amiken találkozik a zene és a képzőművészet – mondta Takács Péter, a Barátság Művelődési Központ igazgatója. Szerencsére, nálunk az önkormányzat is támogatja ezeket.

A nyitórendezvény utáni napot a világi zenének szentelték a szervezők. Zsámbékon a nagyváradi Rogériusz Énekkar, a szombathelyi Zenebarátok Szent Márton Vegyes Kara, a százhalombattai Canticum Novum Kamarakórus, a zsámbéki Keszkenő Népdalkör és a Gungl József művészeti iskola lépett fel, majd este a „Matrica” Múzeumban a Liszt Ferenc Vegyes Kar, a diósdi Fidélió Kamarakórus és a százhalombattai zeneiskola adott koncertet.

Vasárnap egyházi hangversenyekre került sor a Szent István, illetve a Református Templomban. Előbbiben elhangzott Gound C-dúr miséje a szombathelyi, a diósdi és a három százhalombattai kórus tolmácsolásában, a református istentiszteleten pedig a nagyváradi énekkar közreműködött.

Az esti, Körösi iskolában rendezett záró koncert igazi zenei csemegének bizonyult. Megérkezett a dunavarsányi Kantátika Férfikar, a komáromi Habarena Kórus, a fővárosi Építők Kamarakórus és a Four Fathers Együttes. Ezúttal nem veretes zeneművek kerültek műsorra, hanem opera- és musicalrészletek, popzene és a sehova be nem sorolható Four Fathers, akik spirituáléikkal, napjaink könnyűzenéjével, illetve néhány sláger paródiájával kápráztatták el a közönséget. A közös éneklésbe bekapcsolódtak a kórusok is, hogy csak úgy zengett belé az iskola. Bizet és Verdi dallamok csendültek fel a Carmenból, a Traviatából és a Nabuccoból. Részletek hangzottak el Bernstein West side storyjából és Mac Dermot Hair-jéből. A dallamos zeneműveket váltakozva három-négy kórus adta elő, majd valamennyien felsorakoztak az Adamis-Presser szerzőpáros „Valaki mondja meg” című dalához. Vajon be lehet-e külön skatulyázni a könnyű- és a komolyzenét? A fesztivál során többen is úgy vélekedtek: minden zene szép – ha hozzáértően művelik.