Alább pedig korhű beszámoló olvasható az eseményről.
A besomfordáló igric – miközben megcsodálhatta a palota pompáját, a gyertyákkal megvilágított termet – igen élénk sürgölődést tapasztalhatott. De hát, hogyisne, hiszen, hiszen őfelsége vetélkedésre, lakomára és táncmulatságra hívta meg a nemes hölgyeket, urakat. Azt is megtudta az igric, hogy a pompás vigasságot két udvarhölgy, Balogh Rita és Papp Éva ötlötte ki és bonyolította le. Mihamar bevonult Mátyás és gyönyörű hitvese, Beatrix. Őfelsége ezúttal három udvarhölgyet, Vicze Magdolnát, Dombóvári Gyulánét és Rigó Katalint ültetette királyi asztalához. És ne feledkezzünk meg az udvari főszakácsról sem, mert nélküle lakoma sem lenne.
Őfelsége úgy döntött, hogy ezúttal ne csengjen kard, ne csattogjon a kopja, ne döngjön buzogány a pajzsokon, mint más, férfias viadalokon, hanem ahogy egy bölcs uralkodóhoz illik, tudásban versengjenek a nemes hölgyek és urak. A két fent említett udvarhölgy nyolc, egyenként négyfős csapatot szervezett, korban és bölcsességben azonos rangúakat.

Hát, volt mit bámulnia az igricnek a vetélkedők temérdek tudásán, lett légyen szó akár geográfiáról, akár históriáról. A főudvarmesternek pedig volt gondja Corvin-arannyal jutalmazni a villámkérdésekre helyesen válaszolókat. Ám gond is akadt, mert egy kósza szellő kitépte a főszakács kezéből azt a papiruszt, amit egyébként a lakomára kellett volna bevásárolnia. Így aztán válogatatlan került be miegymás a főszakács kosarába. Mert ki ne látott volna vereshagymát, lisztet, kenyeret, húst, disznózsírt, vagy ne ropogtatott volna mézes pogácsát. De hogy mi a manó lehetett az a babszemnél kisebb, sárga mag, az a rút gumó, vagy az a vérszínű gyümölcs, azt sem a király, sem az igric nem tudta. És mert nem ismerték, bölcsen kimondták, hogy ilyenek nincsenek. Jót derültek viszont, amikor a versengők hol rajzzal, hol taglejtéssel próbáltak körülírni bizonyos dolgokat vagy elvont ideákat, kitalálandó, hogy mik is azok. És megfejtetett, hogy Mátyás félelmetes Fekete Seregéről, a jobbágyok bújáról, a füstadóról, vagy a tudós könyvekről, a kódexekről van szó. Lakoma következett, ám az ajtófélfa előtt ácsorgó igricnek sem korty ital, sem falat nem jutott. Megszokta már a dalnok-sorsot. És amíg a tudósok összeültek, eldöntendő a vetélkedő csapatok rangsorát, előbb a királyi pár perdült táncra, majd az egész nemes publikum.

Bölcs döntése volt a királynak, hogy a vetélkedő csapatok azonos súlyú jutalomban részesültek, felsorolva azért mégis, hogy ki volt a legjelesebb, ki volt a sereghajtó és így tovább. Az igricnek csupán féltenyérnyi pergamenje volt, azon jegyezte le a győztes csapatban jeleskedők nevét: Bondár Nikolettét, Szabó Ramónáét, Lukács Noémiét és Keresztes Leventéjét. Isten éltesse soká a királyt!