A hiányzó bizalom

Nem könnyű közös képviselőnek lenni. Különösen akkor nem, ha a közös képviselet mellett a társasházkezelői feladatokat is ellátja: gondoskodik a fenntartásról, a felújításról, a közös tulajdon hasznosításáról, azaz gazdálkodnia kell a közös javakkal. Ezért is írja elő a társasházi törvény, hogy a közös képviselőnek rendelkeznie kell ezirányú szakmai képesítéssel, kivéve, ha a lakóközösség tagjai maguk közül választanak meg valakit, mert ebben az esetben nem minden esetben kérik a képesítést. Elvileg tehát bárki lehet közös képviselő a saját társasházában. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ez egyre ritkábban fordul elő, sokkal inkább az jellemző, hogy erre szakosodott cégek vállalkoznak társasházak közös képviseletére és kezelésére.

Van ennek előnye, mert aki foglalkozás-szerűen űzi ezt a mesterséget, nyilvánvalóan nagyobb tudással, több tapasztalattal rendelkezik, mint az, aki csak mellékesen vállalkozik rá. A hátulütője, hogy minél több társasházat vállal egy kezelő, annál kevesebb ideje és energiája jut egyre, és előbb-utóbb a tulajdonosok hiányolni kezdik a személyes törődést. Ilyenkor fordul elő, hogy leváltják a közös képviselőjüket.

A Kodály sétány 10-12. alatti társasházban is ez történt. Az, hogy konkrétan miért döntöttek így a lakók, nem derült ki, de nem lehet véletlen, hogy éppen akkor került erre sor, amikor a társasház nem volt sikeres az egyharmados pályázaton. Van, aki azt mondja, nem is kellett volna pályázni, van, aki úgy véli, okosabb lett volna, ha inkább helyi pályázaton indulnak, ahol nagyobb a nyerési esély, kisebb a kiadás, és nincs pályázati díj, ugyanis – véleményük szerint – tudni lehetett előre, hogy pályázatuk nem nyer, hiszen nem volt titok, hogy mekkora az erre szétosztható városi keret, és az elbírálás szempontjait is nyilvánosságra hozták.
Éppen ez az, ami miatt megrendült a bizalom, ugyanis a kérdéses épület jobb állapotban van, mint a hozzá hasonlóak, mert még a tanácsi időben elvégezték a ház külső szigetelését, emellett néhány figyelmes lakó gondoskodott róla, hogy a téli fűtésszámla a lehető legalacsonyabb legyen. Rendszeresen szabályozták a strangokat – ennek köszönhetően túlságosan jók lettek az épület paraméterei, így a számítások szerint a felújítás megtérülési ideje 34 év. Érthető, ha nem nyertek támogatást a felújításhoz. A pályázatot viszont elkészíttette a közös képviselő, és azt – akár nyert, akár nem – jogosan, ki kell fizetniük a pályázatírónak.

Mindez oda vezetett, hogy leváltották Fazekas Csaba közös képviselőt, aki ennek nem örült, de – mint mondta – ezt tudomásul kell venni, minden évben nyer és veszít házakat, adott már át társasházat és vett is át mástól. Hozzátette: ha a kölcsönös bizalom hiányzik, ez a lehető legjobb megoldás. Azért érinti érzékenyen az eset, mert tíz évig volt ennek az épületnek a közös képviselője, és nem érzi, hogy olyat tett volna, amiért le kell váltani.
Szeptember végéig még ő látja el a feladatokat, a napi ügyeket neki kell intéznie, a társasházi törvény harminc napot ír elő az átadás-átvételre, azt követően veszi át a szerepet az új közös képviselő, akit Kovács Istvánné személyében szeptember 10-én már meg is választottak. Ismét olyan ember intézi majd a ház ügyeit, aki nem ott lakik, viszont benne most jobban megbíznak, főleg azért, mert nincs máshol társasháza, így kellő figyelemmel láthatja el itteni feladatait.

Hogy indulnak-e jövőre az egyharmados pályázaton? Ezt egyelőre nem tudni. Erről majd a tulajdonosok döntenek, ha megismerik a ház tényleges anyagi helyzetét, és ha lesz jövőre pályázat.