- Milyen visszajelzéseket kapott a rendezvény után?
- Már közben is nagyon sok pozitív benyomást szereztem. A kisgyerekes családok nagy örömmel fogadták a baba-mama szobát, minden nap negyven-ötven család használta, és volt olyan anyuka, aki könnyes szemmel mondott köszönetet a figyelmességünkért. Sokan észrevették, hogy jeltolmácsot alkalmaztunk a két fő rendezvényen, egyre nagyobb figyelemre számít az Aranyszív Napja, ahová a szereplők már hívás nélkül is jönnek. A Színházteremben pótszékeket kellett beállítani a Táncpanorámákon, a nyitó- és zárógálára pedig már délután kettőkor elfogytak a jegyek. Kialakult a programok állandó közönsége, akik fogékonyak az igényesebb zenére, kultúrára, eljött a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, az anglikán egyház feje, a környező települések polgármesterei, de a jászberényi is. Ez az a nyári program, ahová a nagykövetek rendszeresen elhozzák külföldi partnereiket, mert biztosan tudják, hogy elismerést fognak kiváltani. Itt volt az összes fontos tévécsatorna, behívtak a Danubius Rádióba, az RTL reggeli műsoraiban folyamatosan szerepeltek az együtteseink.

Persze, találkoztam negatív kritikával is. A Summerfest olyan, mint a karácsony. Az emberek egyik fele mindig várja, és nagyon szereti, mások pedig utálják, szerintem azért, mert nem értik a lényegét. Ez nem egy bevétel-orientált profi fesztivál világhírű előadókkal és borsos belépőkkel, itt mindenki azt teszi a fa alá, amije van.

- A vendéglátócsaládoktól az önkénteseken át a szponzorokig rengeteg ember tesz a fesztivál sikeréért. Könnyű őket évről évre mozgósítani?
- Olyan, mint dominóból építkezni, ha egy eldől, az egész borulhat. Mivel ez egy társadalomba ágyazódott rendezvény, nagyon megérezzük a társadalom változásait. ’94-ben újdonságnak számított külföldiekkel, távoli, egzotikus országokból érkező csoportokkal találkozni, és általában nyitottság, optimizmus jellemezte az embereket. Most inkább a „hagyjon engem mindenki békén” hangulat az általános, de ez országos jelenség. Van egy törzsgárda, de nem mondhatnám, hogy kiszélesedett a vendéglátócsaládok köre, viszont egyre több fiatal csatlakozik az önkéntesek táborához. A szponzori támogatás kiszámíthatatlan, mindig az adott cég aktuális érdekeitől, pénzügyi helyzetétől, és egyre inkább választott mecenatúra stratégiájától függ. A fesztivál költségvetése egészen 2005-ig fele részben megbízhatóan állami támogatásból jött össze, azóta azonban bizonytalanná és áttekinthetetlenné vált az állami támogatások rendszere, ami nagyon megnehezíti a helyzetünket, különösen, mert a legtöbb pályázati támogatás utófinanszírozásként érkezik. Mivel az alapítvány nem költségvetési szerv, nincs miből felhalmoznia, rendszerint egyik lyukat tömjük be a másikkal. Persze, optimizmusra ad okot, hogy a minisztérium hozzálátott a támogatási rendszer rendbetételéhez, aminek várhatóan a szelekció is része lesz. Egy ilyen átalakulással a Summerfest, mint kiemelt rendezvény csak jól járhat.

- Az utóbbi években az önkormányzatnak jóval nagyobb anyagi áldozatokat kellett vállalnia a fesztivál érdekében. Emiatt alakultak ki olyan politikai álláspontok, hogy ekkora volumennel talán nem kellene minden évben megrendezni?
- Egy önkormányzatnak szíve joga eldönteni, hogy mire költi a pénzét, azt azonban nagyon fontosnak tartom, hogy közösen derítsük ki, valójában milyen hozadéka van ennek a rendezvénynek. Én idealista vagyok, befektetésnek tekintem. Úgy gondolkozom, ahogyan például a spanyol kulturális kormányzat, ahol az ilyen fesztiválokat a felnőttképzés részének tartják. A kultúra kultúrára nevel, és talán akkor sem túlzok, ha azt mondom, Százhalombattáról nagyon sok embernek a világon a Summerfest az első pozitív dolog, ami az eszébe jut.
Nem mondom, hogy nem rendítenek meg a negatív vélemények, különösen, mert az ezerféle megfelelési kényszer – az EU-s irányelvektől a diplomáciai elvárásokon keresztül a helyi lakosság elvárásaiig – szinte már blokkolja ezt a többnyire amatőrökből álló szervezőgárdát. De kész vagyok bármikor adatokat, érveket felvonultatni, és részt venni a közös gondolkodásban arról, hogy mit is hoz a Summerfest Százhalombatta „konyhájára”.

- Ezek szerint optimista a fesztivál jövőjét illetően.
- Amíg megtelik a 2 200 személyes lelátó és a nagy gálák után hosszú sorokban kígyóznak az autók a városból kifelé, amíg a főtéri gyerekprogramokon 200-300 család vesz részt, igen, optimista vagyok. A fenntarthatóság tekintetében már nem annyira. Persze, más lenne a helyzet, ha Palya Bea nálunk is ötezer forintos jegyért énekelne, mint a Művészetek Palotájában. De annyira más lenne, hogy a Summerfest sem lenne ugyanaz. Most egy emberléptékű, pozitív értékrendet és üzeneteket hordozó, tömegeket megmozgató, mégis nívós és a maga nemében egyedülálló rendezvény. Aki részt vesz benne, magával visz valamit, amit nem lehet pénzben kifejezni.