A sümegi gimnázium befejezése után egykor főszolgabíró édesapja miatt még a jelentkezését sem adhatta be az egyetemre, így aztán irányítástechnikus lett. A végzés után Ajkán, a katonaságot követően 1965-ben pedig Százhalombattán, az erőműben kapott munkalehetőséget. 1979-től vállalt különböző szolgálatot az evangélikus gyülekezetben, majd 1986-89 között levelezőn elvégezte a teológiát, és pappá szentelése után nappali tagozaton folytatta tanulmányait. 1992-től félállásban vezette a gyülekezetet, 1995-ben elköszönt az erőműtől, és az érdi evangélikus egyházközség főállású lelkipásztorra lett.

- Melyek lelkészi pályafutásának legnagyobb sikerei?
- Számomra a siker egyetlen mércéje, hogy eszköze lehettem Istennek, és segítője az embereknek az igaz útra való rátalálásban. Igazán katartikus élményt jelentettek az életnek azok a kitüntetett pillanatai, amikor tanúja lehettem annak, hogy egzisztenciálisan és lelkileg nagyon messziről indult emberek miként váltak Krisztus követőivé.

- A jó a rosszal jár együtt, a siker a kudarccal. Volt része az utóbbiban is?
- Legjobb tudásom szerint segítettem az embereket, de tudom, ez nem mindig volt elég, s ezt kudarcként éltem meg. Sokszor megkísértett a gonosz is, mert én is estem a felületesség, az engedetlenség bűnébe, rajtam is úrrá lett a csüggedés, de Istenbe vetett bizodalmam, a hitem mindig elég erős volt, hogy ne bukjak el, hogy legyőzzem azt. A Biblia, az útmutató olvasása közben mindig megtaláltam a megoldást, a kivezető utat.

- Isten vezérelte a papi pályára, most pedig Isten parancsára abba hagyta?
- Az egyházunk törvénye szerint egy felszentelt pap 65 éves koráig láthat el aktív szolgálatot, de az előírások adta lehetőséggel élve, a gyülekezet kérésére a püspök további két évet engedélyezett. Egy Istenben hívő ember számára lehet kezdet, de nem lehet vég. Én sem hagyom abba. Már most annyi meghívásom van, hogy csak győzzek eleget tenni nekik. Ha ezzel a tapasztalattal elölről kezdhetném, igyekeznék még nagyobb engedelmességgel és bátorsággal szolgálni, jobban nyitnék a világ és az emberek felé. Még teljesebbé, még nyilvánvalóbbá tenném, hogy őértük vagyok.

- Az elmúlt években Érden élt, most visszaköltözött Százhalombattára, mit üzen az itteni evangélikusoknak és általában az embereknek?
- Jávor Pál színművész végrendeletében írt gondolatára hívom fel minden hívő és nem hívő ember figyelmét: „…egyedül Krisztust követve érdemes élni…”. Ezt vallom én is, s egész életemben arra törekedtem, hogy minél többen ismerjék fel ennek igazságát.
Amikor a beszélgetés után megemlítem a legfontosabb történéseket, a gyülekezet lélekben és létszámban történő megerősödését, a templomfelújítást és bővítést, az énekkar szervezését, az orgona- és oltárépítést, evangelizációs munkáját, családlátogatásait, a gyermekeknek tartott bibliaórákat, a személyéből sugárzó erős hitet, emlékezetes igehirdetéseit, csak szabadkozik. „Nem az én érdemem – mondja -, Isten keze volt rajtam, az ő munkájának eredményei ezek, mert a lelkész csak egy mécses, amely megvilágítja az Istenhez vezető utat.”

Az Érdi Evangélikus Gyülekezet új lelki vezetője a 39 esztendős, lelkész családból származó Labossa Péter lesz. Kilenc évvel ezelőtt szentelték pappá. Évekig tanított, és Sámsonházán, majd a nyíregyházi evangélikusoknál szolgált. Érdre három gyermekével, s ugyancsak lelkész feleségével, Labossáné Kővágó Anitával érkezik, aki félállásban szintén a gyülekezetben szolgál majd.