A százhalombattai bronzkori közösség életének meghatározó része volt a gabonatermesztés. Ennek megfelelően számos pelyvás búzaféle, mint például az egyszemű alakor (Triticum monococcum) és a kétszemű tönke búza (Triticum dicoccum) szemtermései igen magas számban voltak jelen a telep háztartásaiban. Tárolásukat nagy valószínűséggel a házakon belül edényekben vagy gödrökben oldották meg.

A pelyvás búzákat felhasználás előtt meg kellett tisztítani, azaz pelyvátlanítani/hántolni. Ezt többféleképpen oldhatták meg az őskori emberek: szárítással (pl. Egyiptom) vagy hevítéssel. A hazai klimatikus viszonyokat ismerve nálunk inkább az utóbbi gyakorlat terjedhetett el. Ennek során a szemeket egy bizonyos hőfokra felhevítették, ügyelve arra, hogy ne égjen meg a termés, így a szemek könnyebben kiestek az őket körülvevő pelyvalevélből. A leégett házak padlóján ismétlődésszerűen előkerülő több ezernyi szenült (megégett) gabona- és a hozzájuk tartozó pelyvamaradványok arra utalnak, hogy a pelyvátlanítás/hántolás a házon belül történt. Az archaeobotanikus (régészeti növénytanos) az ilyen véletlen megégett szemeknek köszönheti azt, hogy a növények maradványai több ezer éven keresztül fennmaradnak, és jelenlétükből következtetni lehet az egykori természeti környezetben előforduló termesztett és gyűjtögetett növényekre, a háztartásokon belül történt feldolgozási folyamatokra.

A Régészeti Parkban számos olyan növény található, amely nem termetével és színével, hanem illatával hívja fel magára a figyelmet. Ilyen például a citromfű és a menta. Ennek a családi vasárnapnak ezek a növények is a szereplői voltak. A citromfű (Melissa officinalis) (orvosi citromfű, citromszagú melissza) kellemes, citromra emlékeztető illatú, fehér virágú, évelő növény. Hajtásait és levelét érdemes gyűjteni; a leveleket a virágzás kezdetén, amely július-augusztusra esik. Hatóanyagai nyugtató és vírusölő hatással rendelkeznek. Serkenti az emésztést, gyakran alkalmazzák fejfájás, álmatlanság, alvászavarok esetén is. Illóolaja reumás panaszok enyhítésére használható, fürdőként és bedörzsölő szerként egyaránt. A fodormenta (Mentha crispa) (köményes menta, kerti menta) íze kellemes, mentolos. Gyógyászati célokra a növény száráról lefosztott leveleit hasznosítják. Gyűjtési ideje a nyári hónapokra esik. Illóolaját az illatszer- és élelmiszeripar fogkrémek, szájvizek, szappanok, samponok, rágógumik íz- és illatösszetevőjeként hasznosítja.