Már általános iskolás korában szerette a sportot:
- Az apai nagyapám kiváló sportoló lehetett, futóversenyeket nyert, az érmeit máig őrzi a család. Én kézilabdáztam és atletizáltam az általános iskolában, nagyon jó testnevelőtanárunk volt, kiváló csapatot állított össze. A húgom is kézilabdázott, és akárcsak én, ő is testnevelőtanár lett. A középiskolában megyei ifjúsági válogatott lettem, majd az egri főiskolán is folytattam a sportágat.

- Miért Egerben járt főiskolára, hiszen Nyíregyházán is működik tanárképző?
- Nyíregyházán abban az évben nem indult testnevelés-földrajz szak, ezért Egerbe felvételiztem. A tízszeres túljelentkezés ellenére sikerült. Szerettem ott tanulni, megszerettem a várost, sok sportsikerem fűződik ehhez az időszakhoz is.

- Hogyan került Százhalombattára?
- A főiskolán ismertem meg a feleségemet, egy évfolyamra jártunk. Ő érdi lány, ezért a diplomázás után Érd közelében kerestünk állást, olyat, ahol mindketten el tudunk helyezkedni. Százhalombattán az akkori 2. Számú Általános Iskola fogadott mindkettőnket, engem pedig a kézilabdacsapat is várt. Kezdettől fogva jól éreztem magam. Nem azonnal jutottunk lakáshoz, másfél évet vártunk rá, akkor tudtunk vásárolni hitelből a Kodály sétányon, az egyik tízemeletesben. Tíz évig laktunk ott, utána sikerült vennünk egy házat Dunafüreden, azóta itt élünk gyermekeinkkel, a 22 éves Danival és a 8 éves Sárával.

- Meddig kézilabdázott a battai csapatban?
- Néhány év után abbahagytam, és sokáig utánpótlásedzőként tevékenykedtem a tanítás mellett. Szép eredményeket értünk el csapataimmal. Később Ercsiben játszottam NB II-ben, levezető jelleggel. Nagyon sikeres időszaknak lehettem részese a 90-es években az akkor nagyon intenzíven fejlődő tenisz utánpótlás szakmai munkájában. Volt olyan év, amikor két korosztályban három csapatunk jutott be az országos négyes döntőbe.

- A két szakja közül melyiket kedveli jobban?
- Mindkettőt szeretem, nem tudnék választani. Teljesen más a hangulata egy földrajz-, mint egy testnevelés órának, ezt olyankor lehet lemérni, amikor ugyanazzal az osztállyal van a két szakórám. Voltam osztályfőnök is, három osztályt vittem végig, nagyon szerettem, mert erős kötődés alakult ki a gyerekek és köztem.

- Öt évig igazgatta az Arany János iskolát. Miért vállalkozott erre?
- Nyugdíjba ment Honvári Károlyné, a korábbi igazgató, kollégáim biztatására adtam be pályázatomat. Ketten pályáztunk, engem választott a nevelőtestület és a képviselő-testület is. Nagyon összetett ez az iskola, a kisiskolástól az érettségizőig minden korosztály megtalálható, Zsolnai-program, ének-zene tagozat, eltérő tantervű tagozat, regionális autista központ, gimnázium. A gyerekek száma meghaladja a hétszázat, a dolgozók pedig akkor több mint százan voltak. Azóta csökkent a létszám, mert a konyhát kiszervezték, amit a mai napig is rossz döntésnek tartok. Nagyon nagy felelősség az iskolaigazgatás, ráadásul nekem olyan a természetem, hogy mindenhol ott akarok lenni figyelve a tartalmi munkára. Fontos szempontnak tartottam a tagozatok közötti egyensúly megteremtését, amit jelenleg nem látok megvalósulni. Öt év után lejárt a megbízatásom, újra pályáztam, a szakmai beszámolómat egyhangúan elfogadta az akkori képviselőtestület, ennek ellenére a másik pályázónak szavazott bizalmat.

- Azt mondják, nagyon nehéz beosztottnak lenni ott, ahol az ember vezető volt. Ön mit tapasztalt?
- Valóban így van, nem voltam könnyű helyzetben, de akik ismernek, tudják, hogy nem szoktam megfutamodni. Jöttek az önkormányzati választások, a Fidesz megkeresett, hogy vállaljam a képviselőjelöltséget. Bejutottam a testületbe, az Oktatási, Művelődési, Idegenforgalmi és Sport Bizottság elnöke lettem. Merőben új feladatot jelentett számomra, de segített, hogy a FIDESZ oktatási elképzelései egybeestek a saját emberi és szakmai meggyőződésemmel. Rendkívül összetettnek találom az önkormányzati munkát, az oktatásnak a jövőben is nagy hangsúlyt kell kapnia, mert a jövő befektetése, ami bőségesen megtérül, csak nem azonnal, hanem hosszútávon.

- Bizottsági elnökként mekkora beleszólása van a helyi oktatásügybe?
- A bizottság szakmai véleményt fogalmaz meg, amelyet a képviselőtestület elé terjeszt. Eredménynek tartom, hogy az óvodák és iskolák közötti korábbi egyenlőtlenségek megszűntek. Sajnos, a központi normatívák egyre csökkennek, és ez növekvő terhet ró az önkormányzatokra. Úgy gondolom, hogy Battán a negatív kormányzati intézkedések ellenére is biztosítani tudjuk az eddig megszokott színvonalat. Az elmúlt tanévben minden iskola kapott egy fejlesztőpedagógusi státuszt. A városlakók egyébként el is várják, hogy a helyi oktatás igazodjon a település gazdasági helyzetéhez, és ebben igazuk van. Ezt a nemrég elvégzett helyi közvélemény-kutatás eredményei is alátámasztják.

- Ezek szerint sikerek és kudarcok jellemzik a politikai munkát?
- A kudarcok nagyon lehangolnak. Nagyon szomorú voltam például, amikor egy újabb óvodai csoport indítását szakmailag korrektül előkészítettünk, mégis leszavazta a képviselők többsége. Tudomásul kell vennünk, hogy kisebbségben vagyunk. Az eddig elért sikerek további ösztönzést adnak a mindennapokban.

- Pártpolitikusnak tartja magát?
- Nehéz eldönteni. Sikerült elérnem, hogy a Fideszen belül kialakuljon egy szakmai mag. Ezt nagyon fontosnak tartottam, mert szükség van háttérre, amely komoly szakmai véleményeket formál. Ezzel a szakmai közösséggel sokat beszélgetünk, és amiben egyetértünk, azt képviselem az önkormányzati munkában is. Ebben az értelemben pártpolitikus vagyok, de legalább annyira fontosak számomra a szakmai szempontok.

- Mik a tervei?
- Szeretnék még sokat tenni a város közoktatásáért, kultúrájáért és sportjáért, szeretném, ha megteremtődnének a még magasabb szintű oktató-nevelő munka feltételei. Nem könnyű, mert nagyon sok a felülről jövő változás, ami bizonytalanságot okoz. Példa erre az a terv, hogy összevonják a természettudományos tantárgyakat. Nem egyeztettek a szakmával, nincsenek értékelhető tapasztalatok, hiányoznak a feltételek, elhibázott döntésnek tartom. Elkezdődött a Százszorszép Óvoda tornaszobájának építése, és szeretném, ha megépülne a tornaterem az Arany János Iskolában. A megvalósulás érdekében Sinka László a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára közbenjárásával a sport szakállamtitkárnál jártunk Vezér Mihály polgármesterrel és Szél Pál sporttanácsnokkal. Segítségről biztosítottak bennünket egy olyan méretű tornaterem megépüléséhez, amely alkalmas lenne egy regionális kézilabda-utánpótlásbázis létrehozására. Bízom benne, hogy az államtitkár időközbeni lemondását követően is megmarad az esély. Ha a tervünk megvalósul, a város iskoláiban biztosított lenne a mindennapos testnevelés. Nagy szükség lenne rá, nemcsak azért, mert edzettebbek lennének a gyerekek, hanem értelmes elfoglaltságot tudnánk biztosítani számukra. A sport az egyik legjobb személyiségfejlesztési lehetőség. És végül kiszámítható, biztos jövőt szeretnék nemcsak az oktatásban, hanem az élet minden területén.

- Egy javaslatot várunk öntől, kiről szóljon a következő Premier plán?
- Van egy régi, jó barátom, sok mindenben hasonlóan gondolkodunk. Erdei Gyulának hívják, szeretném, ha őt mutatná be legközelebb a Hírtükör.