Már a kezdetén sejteni lehetett, hogy nem lesz egyszerű a dolgunk. A fesztivál előtti napokban sűrűsödtek a tennivalók: szállásrendezés, ágyfestés, főpróbák és megbeszélések. Megismertük a legfontosabb szabályokat, amiket mindig be kell tartanunk, kiosztották a beosztásokat, s az ügyeleti idők legjavát. A fesztivál gördülékenységéért gyakorlatilag az önkéntesek felelősek. Az ő feladatuk ülőhelyeket biztosítani egy-egy rendezvényre, őrizni a nyitóceremónia rendjét és kitakarítani utána, nekik kell gondoskodniuk a vendégeket ellátásáról. Ha a fesztivál belendül, akkor kezdenek igazán peregni a másodpercek a fejek felett, sokszor időre dolgozunk.

A szállásrendezés során például takarítanunk kellett, ágyakat cipelni és építeni, ágyneműket húzni és megvetni a fekvőhelyet. Húsznál is többen jöttek el segédkezet nyújtani a barakktelepre, vagy az iskolákba és egyéb helyekre. A mi dolgunk volt a nyitány előtti napokon biztonsági kordont építeni a megmaradt tér köré, cipeltük a nagysátor elemeit, és mi alakítottuk ki a szolgálati helyiséget is. A ceremónia napján vizet hordtunk, hogy legyen folyamatos utánpótlás, irányítottuk a fellépőket, és az étkeztetésüktől a szemétszedésig mindent véghez vittünk. A továbbiakban már szinte az apró-cseprő dolgokkal volt tele a programunk.

Nem akarok senkit sem elijeszteni a jövő évi kötelességvállalástól, mert a piros pólónak persze megvan a jó oldala is. Példának okáért, hogy bátran mozoghatunk a fesztivál egész területén, ingyenesen léphetünk be bárhová. Közelebb kerülhetünk a külföldi táncosokhoz és zenészekhez, így könnyebben meg lehet ismerni egy másik országot, népet, kultúrát, de a városból, a környékről is sok új emberrel megismerkedünk. Aki pedig éppen az ideiglenesen kialakított szolgálati pihenőhelyiségben tartózkodik, vagy a fesztiválon tevékenykedik, annak az ellátása is biztosítva van.

Mindezért azonban tenni kell valamit az asztalra, ez a legnagyobb aranyszabály. A kártyát és a pólót, ami bizonyos szintű kiváltságot jelent, könnyen meg lehet szerezni, de ugyanilyen könnyen el is úszhat. A megbízhatatlan önkéntest többé nem látják szívesen a szervezők.
Észrevételeik azonban az elmúlt évek alatt igencsak pozitívak voltak. Mikor a vezetőink kedve már kókadóban volt, az önkéntesek akkor is frissek és mosolygósak voltak. Részben az összeszokottság, részben a kötelességtudat miatt. Szerintem ránk is büszke lehet a város.