„Oly mértékig szívtam föl és emésztettem meg Hamvas Béla gondolatait, hogy nem válik külön bennem, hogy ezt tőle kaptam, tőle olvastam, hanem azt hiszem, hogy én gondoltam. Csak, amikor újra olvasom valamelyik könyvét, akkor döbbenek rá: ezt nem is én gondoltam, hanem ő. Sokszor van az, hogy az ember megtanul valamit kamasz korában, és azt hiszi, erre maga jött rá…”
vallott Hamvas Bélához fűződő szellemi kapcsolatáról Müller Péter író azon az emlékesten, amit a Városi Könyvtár névadója halálának 36. évfordulóján tartottak november 4-én.
Müller Péter számtalan könyvet írt a világ megmagyarázható és megmagyarázhatatlan dolgairól, az élet és a lélek misztikumáról. És, hogy miért pont ezek a kérdések foglalkoztatják? A válasz talán abban rejlik, hogy november 7. nemcsak Hamvas Béla halálának az évfordulója, hanem Müller Péter halálának és újjászületésének dátuma is, hiszen 1956-ban ezen a napon 6 golyó találta el, és meghalt. Újraélesztették, és visszatért. Újjászületett, és ahogy ő mondja, ez megváltoztatta életét, más lett. Személyes beszélgetésünk során arra is kíváncsi voltam, hogy a szomorú dátumon kívül, mi az a különös kapcsolat, ami Hamvas Bélához fűzi, amiért örömmel jött el Százhalombattára, hogy ezt a „tapasztalati kincset” megossza a könyvtárban összegyűlt szépszámú hallgatósággal.
– Hamvas Bélával való kapcsolatom kibogozhatatlanul szoros. Ő nekem a Nagy Magyar Mester. Ő az, aki már kamasz koromban meghatározta gondolkodásmódomat. Van egy szellemi tanítómesterem, már 25 éve, aki nem földi testben él. Feltehetően Hamvasnak is volt mestere, bár nem tudom, hogy ő a láthatatlan világban élt-e vagy pedig a láthatóban, hiszen Hamvas egész életműve egy Brahmani tudás. Egyik művének a címe – a Scilencia sacra – azt jelenti, a szent tudás, az emberiség örök tudása. Hamvas nemcsak egy hallatlan nagy tudású ember, de rendkívül ihletett és nagy művész, roppant tájékozott bölcs volt. A szavak mágiáját ismerte és alkalmazta – ennyivel több mint egy tudós. Az ősi szent könyvek rendkívül sűrű nyelvén edződött, de ismerte a modern kifejezési formákat is. Sokszor egyetlen esszéjének egyetlen oldala sűrűbb, mélyebb és szebb, mint mások egész regénye.
Hamvas Bélát, az író filozófust 1947-től heves támadások érték. 1948-tól nem publikálhatott. Egy ideig földműveléssel foglalkozott, majd raktáros, később segédmunkás lett. 1963-tól jelenhetett meg újból írása, de kéziratainak többségét csak a 80-as évektől adták ki. A nehéz időkben is tartotta magát szavaihoz: „Légy hű önmagadhoz! A legszebb: a legegyszerűbb.”
