- Hogyan fogadta a Pest Megyei Önkormányzat felkérését?
- Nagyon jó vállalkozásnak tartom a tehetségkutató versenyeket, mert a vidékieknek jóval nehezebb reflektorfénybe kerülniük, mint azoknak, akik a fővárosban élnek. Már van tapasztalatom a kritikai észrevételek megfogalmazásában. A Pest Megyei Ki Mit Tud előtt is voltam már zsűritag tehetségkutató versenyen, és rendkívül élveztem. Teljesen át tudom érezni a színpadra lépő fiatalok lelkiállapotát, hiszen én is több hasonló versenyen is indultam. Nem titok, hogy kezdetben számos kudarc ért. Az is megesett velem, hogy annyira izgultam, hogy a színpadon elfelejtettem a dal szövegét. Az édesanyámnak köszönhetően azonban nem adtam fel, és az idő múlásával egyre jobb eredményeket tudtam elérni.

- Négy évvel ezelőtt nyerte meg az egyik kereskedelmi televízió tehetségkutató versenyét. Ma már befutott, sikeres énekesnőnek számít, jelenleg is a harmadik lemezén dolgozik. Milyen jó tanácsot adna a fiatal előadóművészeknek?
- Senki ne lépjen színpadra csak azért, mert így szeretne híressé válni. Ha valaki tehetséges, még az is kevés. Szükség van ugyanis valami pluszra, ami vagy van az embernek, vagy nincs, és pénzen sem lehet megvásárolni. Bármekkora sikert is érünk el, mindig arra kell törekednünk, hogy önmagunk maradjunk. El kell felejteni, hogyan öltözködnek, gesztikulálnak a világsztárok. Nem szabad őket utánozni, mert akkor hiteltelenné és modorossá válnak az előadók. Nekem nagyon fontos, hogy valaki természetes, szerény és őszinte legyen.

- Említette, hogy már korábban is zsűrizett. Milyen érzés kritikát megfogalmazni? Vajon képesek vagyunk azt elfogadni, megfogadni?
- Én a mai napig is nyitott fülekkel fogadom az építő jellegű szakmai kritikát. Szerintem kellő intelligenciával kell meghallani és meghallgatni a bírálatokat. Biztos, hogy a Pest Megyei Ki Mit Tud?-on is őszintén elmondom majd a véleményem, a versenyző fiatalok érdekében. Szeretek ugyanis ábrándozni, de nem szeretek álomvilágban élni.