- Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát és a néptáncot?
- Sokat dolgozom és általában rengeteg elfoglaltságom van, de mégis igyekszem magam szabaddá tenni a próbák és a fellépések idejére. Mivel szívesen vagyok az együttessel, nem okoz nehézséget, ha néha valamiről le kell mondanom emiatt.

- Hogyan került az életébe a Forrás?
- Akkor kezdődött a kapcsolatom az együttessel, amikor a fiaim táncolni kezdtek. Láttam, milyen jó közösségek alakulnak ki, és milyen örömmel táncolnak a gyerekeim. Egy idő után én is beleszerettem a Forrásba. Sajtóreferensként már a kezdetektől részt veszek a Summerfest szervezésében, és tagja vagyok a Magyarok Öröksége Alapítvány kuratóriumának. Amikor 11 évvel ezelőtt felmerült a gondolat, hogy felnőtt hagyományőrző csoportot kellene létrehozni, nagyon örültem az ötletnek és szívesen segítettem a megvalósulását. Bár felnőttként, munka mellett vállaltuk ezt az elfoglaltságot, szép sikereket értünk el, remek közösség jött létre, és olyan élményben is részem lehetett, hogy a fiaimmal táncolhattam egy színpadon. Sajnos, ők mára abbahagyták, és sportolnak, de én töretlen lelkesedéssel járok a próbákra és fellépésekre.

- A másik kedvenc elfoglaltsága a munkája. Hogyan került a „Matrica” Múzeumhoz?
- A véletlen sodort az intézménybe 1997-ben, de azóta is hálás vagyok a sorsnak, mert tényleg nagyon megszerettem a munkámat. Többféle álláson túl voltam már, amikor elhatároztam, hogy végre olyat keresek, amit szívesen végzek. Egy hirdetésben láttam meg, hogy idegenvezetőket és kézművesfoglalkozás-vezetőket keresnek a múzeumban. Már a képzést is nagyon élveztem, amit el kellett végeznem az állás betöltéséhez. Amikor elkezdtem dolgozni, felkészült akartam lenni, hogy tökéletes munkát végezhessek. A küldetésemnek éreztem, hogy hibátlanul be tudjam mutatni a Régészeti Parkot, a „Matrica” Múzeumot és a várost. Úgy éreztem, akinek Százhalombattáról mesélek, az rajtam keresztül ítéli meg a várost. Ezért igyekeztem mindig tökéletesíteni a tudásomat és naprakész maradni. A lelkesedésemet az akkori igazgatónő, Poroszlai Ildikó értékelte is, így 1998-ban állandó munkatárs lettem előbb közönségszervezőként, majd a PR területén. Nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen rengeteget tanultam tőle. Hagyott kibontakozni, mert látta, hogy szárnyalnék.

- Említette, hogy ezelőtt többféle munkát is kipróbált. Miféléket?
- Élelmiszeripari szakközépiskolát végeztem. Dolgoztam nyomdában könyvelőként, és a sok mellékállás között a varrás is szerepelt. A sportszervezői állásom tapasztalatait már tudtam hasznosítani a mostani munkámban. Később népi játékokat és kismesterségeket tanultam a fővárosi Fazekas Központban, majd 2002-ben szereztem meg a jelenlegi beosztásomhoz szükséges PR, marketing- és reklámmenedzser felsőfokú képesítést. Szerencsére emberekkel foglalkozhatok, amit nagyon szeretek.

- Hogyan került ide?
- Nyírkarászban, egy kis faluban születtem. A szüleim gazdálkodással foglalkoztak, szeretetben neveltek a két testvéremmel együtt. Azóta édesapám meghalt, édesanyám pedig Esztergomba költözött. Szerencsére a jó kapcsolat megmaradt a testvéreimmel és anyukámmal is. Százhalombattára ifjú házasként költöztünk a férjemmel 1981-ben, mert itt kapott munkát. Az élet sajnos úgy hozta, hogy elváltunk, most a két fiammal élek. Mindannyian nagyon szeretjük a várost. Élvezem, hogy sok embert ismerek, sok a barátom, a múzeumban remek kollektíva alakult ki, elismerik a munkámat. Úgy érzem, jó helyen vagyok itt.

- Kit ajánlana a következő lapszámba?
- Jován Lászlót, aki fontos szerepet játszott és játszik a helyi médiumok életében és általában a közéletben.