A legmegbízhatóbb információforrás, ha iskolát szeretnénk választani: meghallgatni a már tapasztalattal rendelkező szülőtársainkat. Cs-né Andrea pedig remekül alkalmas egy kis faggatózásra. Egyrészt és elsősorban, mert három eleven fiatalember édesanyja, másrészt, mert végzett, bár nem gyakorló pedagógus. Legnagyobb fiával tavaly már végigjárta a város iskoláit, az idén újra nekiindul.

- Tavaly hagytam, hogy a fiam válasszon – mondja. - A meglátogatott nyílt órán szimpatikus volt a tanítónő, tetszett a gyerekek lelkesedése, tetszett, ahogy a fiamat üdvözölte. Mint kiderült, ez a fiamnak is kedvére való volt, így esett rá a választás. Nem utolsó sorban maga a környezet is vonzó volt. Az elmúlt hónapok alatt azonban kiderült, hogy bármennyire is szimpatikus a tanító néni, komoly szakmai hiányosságai vannak. Most ott tartunk, hogy középső fiammal újraismerkedve az iskolákkal, keresem a jobb megoldást a nagyobbiknak is.

Pedig az iskoláját továbbra is nagyon jónak tartom. Igazi közösségépítés folyik, ami szerintem nagyon fontos. Az elmúlt fél év tapasztalataival és tanítói gyakorlatommal igyekszem jól dönteni. Fontosak a nyílt órák, ahol megleshetők a leendő tanítók legfőbb jellemvonásai: mennyire kiegyensúlyozott személyiség? Hogyan reagál egy esetleges rossz válaszra? Segít megtalálni a jót, vagy felteszi a kérdést másnak? Keres-e szemkontaktust a gyerekekkel? Számtalan karakter van természetesen a tanítók között, van azonban háromféle nevelési elv: a megengedő, a fegyelmező és az elfogadó, de ugyanakkor következetes. Ki-ki eldöntheti, gyermekét ismerve, hogy melyiket tartja legcélravezetőbbnek. A másik fontos hozzáállásbeli különbség az értékelésnél lehet: pozitív, ösztönző, vagy negatív, tehát inkább büntető jellegű-e? Úgy látom, annak ellenére, hogy négy iskola közül választhatnak a szülők, igazából nincs alternatíva a városban.