- Az előző számban dr. Farkas Gábor elsősorban az erdélyiek mentoraként ajánlotta Önt. Hogyan alakult ki ez a különleges kötődés Erdély iránt?
- A gyökere a Szovátával kialakult testvérvárosi kapcsolatban rejlik. Fontosnak tartom az erdélyi kultúra és az ott élő emberek megismerését. Ezen kívül a táj is felejthetetlen élményt nyújt. Ezért igyekeztem mind a Barátság Művelődési Központban működő csoportokat, mind a barátaimat, a családomat eljuttatni oda.

- Mi vonzotta leginkább Erdélybe?
- A képzőművészet. Ismerek néhány kiváló művészt, akiknek a munkáiba első látásra beleszerettem. Úgy éreztem, ezt az élményt a százhalombattaiakkal is meg kell osztanom, ezért kiállításokat szerveztem, ahol bemutathatták munkáikat.

- Megnyitása óta igazgatja a Barátság Művelődési Központot. Mire a leginkább büszke intézményvezetőként?
- Számomra a kezdet a legemlékezetesebb, amikor még egész más feltételek mellett dolgoztunk. Eleinte a Dunai Kőolajipari Vállalattól kapott barakkban működött a művelődési ház. Azt javasoltam, szervezzünk művészeti csoportokat, hogy a városnak kialakuljon egy művészeti arculata. Azokra a csoportokra vagyok a legbüszkébb, amelyek abban az időben jöttek létre, és mind a mai napig működnek.

- Hogyan lett a Művelődési Központ igazgatója?
- Miután Szombathelyen elvégeztem a népművelő-könyvtár szakot, Előszállásra mentem, és az ottani művelődési házat vezettem. Közben az ELTE-n is megszereztem a népművelő diplomát. Fél éve Dunaföldváron dolgoztam, amikor Százhalombattára hívtak a megüresedett igazgatói poszt betöltésére.1973. január elsején kineveztek a százhalombattai Művelődési Központ igazgatójának.

- Mindig ilyen jellegű hivatásra vágyott?
- Eredetileg kertész vagyok. Édesapám nyomdokaiba lépve választottam ezt a szakmát. A katonaság évei alatt azonban másképpen alakult a sorsom. Egy klubvezetői tanfolyamra jártam, ami nagyon megtetszett. Megszerettem az irodalmat, a művészetet. Ekkor komolyan fontolóra vettem, mit akarok kezdeni az életemmel. A népművelés, művelődésszervezés mellett döntöttem, de kedvtelésből a kertészettel is foglalkozom néha.

- Emellett mindig voltak irodalmi ambíciói is.
- Régi szerelmem az irodalom. Tizennyolc éves korom óta írogatok. Az első novelláim 1972-ben jelentek meg, 1994-ben pedig kiadtam egy kötetet, amiben a legjobban sikerült elbeszéléseimet gyűjtöttem össze. A nyugdíjas éveimben talán írok egy könyvet.

- Fontos korszak fog lezárulni az életében, ha nyugdíjba vonul.
- Bizonyos szempontból igen, de festménybecsüsként folytathatom a pályafutásom. A képzőművészetben mindig van felfedezetlen, izgalmas terület, amivel szívesen foglalkozom. Legutóbb öt évre bíztak meg a BMK igazgatásával, de tulajdonképpen bármikor átadhatom a stafétabotot. Hogy ez mikor fog bekövetkezni, elsősorban a családomtól függ, attól, hogy mennyire van szükség rám a gyerekeim, unokáim körül, hiszen számomra ők a legfontosabbak.

- Kit ajánlana a következő lapszámba?
- A harmincötödik születésnapját ünneplő Liszt Ferenc Vegyeskar egyik alapító tagját, Nagy Györgynét javaslom. Mindamellett, hogy nagyon jó lelkű embernek tartom, nagyon sokat tett a kórusért. Hosszú ideig ő volt a pénzügyi vezető, azon kívül sokat segített a különböző rendezvények szervezésében is.