- Mióta dolgozik a Százhalom Egészségügyi Központban?
- 1986 szeptembere óta. Röviddel azután kezdtem itteni pályafutásom, hogy a családommal átköltöztünk Erdélyből. Kolozsváron végeztem el az orvosi egyetemet. A belgyógyászati szakvizsgám után a Szatmár Megyei Kórházban kezdtem el dolgozni.

- Időközben több szakvizsgát is szerzett.
- Igen, összesen négyet, belgyógyászatból, háziorvostanból, foglalkozás-egészségügyből és gastroenterológiából. A háziorvosi munka nagyon szép, de ez az orvostudománynak túl tág területeit öleli fel. Ezért tettem le a többi szakvizsgát, valamint azért, hogy a hozzám forduló pácienseknek kiterjedtebben és nagyobb rálátással tudjak segíteni. A tudományos érdeklődés egyébként ifjú koromtól mind a mai napig ösztönöz a szakmai fejlődésre. Ha már elég idős leszek, és nem kívánom a háziorvosi tevékenységet tovább folytatni, akkor kerülhet előtérbe a foglalkozás-egészségügyi munka. Azt tervezem, hogy a saját szakrendelőmben fogok tevékenykedni, így nem kell majd teljesen elszakadnom az orvoslástól, de a szakmai jellegű leterhelés mérséklődik valamelyest.

- Mindig orvos szeretett volna lenni?
- Édesapám nőgyógyász volt. Mindig azt mondta nekem: „Csak orvos ne légy, fiam!” Szerette a hivatását, de abban az időben Erdélyben folyamatos atrocitások érték az értelmiségieket. Én viszont már gyerekkoromban kijelentettem: vagy diplomata, vagy orvos leszek. Magyarországra való áttelepülésem után viszonylag zökkenőmentesnek és felfelé ívelőnek mondhatom orvosi pályafutásomat. Sikerült jó viszonyt kialakítanom a páciensekkel, és a kollégákkal is, országos szinten.

- Kötődik még Erdélyhez?
- Természetesen. Nem sokkal Magyarországra való áttelepülésem után szüleim is követtek. Ők azóta már meghaltak, itt vannak eltemetve, ennek ellenére sok emlék fűz a szülőföldemhez, ott él egyik öcsém, és sok barátom is, akikhez szívesen járok vissza, illetve haza. A szovátai testvérvárosi kapcsolat egyik kezdeményezője voltam. Erdélyhez köt az is, hogy ott kezdtem el kosárlabdázni, ami azóta mondhatni a szenvedélyemmé vált, mind a mai napig aktívan űzöm a sportágat.

- Egyetemista korában profi játékos volt, ha jól tudom.
- Így van. Kolozsváron az MB1-ben kosaraztam. Amikor azonban elvégeztem az egyetemet, választanom kellett, hogy profi kosárlabdázó maradok, vagy pedig orvos leszek. Az orvosi hivatást választottam, de mint már említettem, a mai napig életem fontos része a kosárlabda is.

- Van más kedvtelése is?
- Igen, a zene, az olvasás és a feleségemmel nagyon szeretünk utazni. Sok évvel ezelőtt sokat foglalkoztam a nyelvtanulással. Ebben is sokat segített Erdély, mivel ott a magyar anyanyelvünk mellett majdnem tökéletesen meg kellett tanulnunk románul is, hogy a hétköznapi életben boldogulni tudjunk. Erre a kétnyelvűségre alapozva viszonylag könnyen tudtam elsajátítani más nyelveket is. Magyarországra való áttelepülésem után nyelvvizsgákat tettem le. Olaszból középfokú, angolból és németből alapfokú vizsgát szereztem. Ha a rendelőbe külföldi beteg érkezik, általában hozzám küldik.

- A munkája mellett jut ideje a családjára is?
- Hogyne! A második házasságomban élek, amelyből egy kislányom született, aki most négyéves. Ha tehetném, minden időmet vele tölteném, és természetesen igyekszem, hogy minden szerettemre jusson az időmből.

- Mit szólna hozzá, ha valamelyik gyermeke orvos szeretne lenni?
- Szívesen venném, de úgy néz ki, egyikük sem ezt a pályát választja. Igaz, a kicsi lányom már többször kijelentette, hogy „doktojbácsi” lesz. Talán ő, vagy valamelyik unokám átveszi majd a stafétabotot.

- Boldognak érzi magát?
- Igen. Szép családom van, és szakemberként is elégedettnek mondhatom magam. Úgy érzem, jól döntöttem, amikor Szatmárnémeti után Százhalombattát választottam új lakóhelyül. Itt lehetőségek nyíltak előttem, pozitívan fogadtak az emberek. Mind a négy szakmámat művelem, szeretem a munkámat. Azt hiszem, mindent elértem, amit egykor elterveztem.

- Kit ajánlana, hogy bemutassuk a következő Premier Plánban?
- Nehéz döntés, mert sok mindenkit ismerek és elismerek Százhalombattán. Takács Pétert javaslom, mert jó embernek tartom, és az erdélyiekért kifejtett tevékenysége miatt is becsülöm őt.