A száztíz éve alapított Nagybányai Iskola ma is élő, virágzó valóság – mondta a kiállítást értékelő Kishonti Zsolt művészettörténész. Ferenczy, Thorma és Nagy Oszkár szelleme tovább él Ziffer és Mikola műveiben, és a kortárs Véső Ágoston alkotásaiban. A hetvennégy éves művész alkotó kedve a 90-es években újult meg igazán, a kiállított festmények csupán ízelítőt jelentenek munkáiból. A művek gyarapodásával a formai nyelv gazdagodott, ami a korábbi ötletek, képek, „megfogalmazások” újragondolását, a kifejezési mód sokszínűségét jelenti. Véső a figurális, természetre való reflexiót csupán kiindulási alapnak tekinti, és képes örökké új kifejezési formát teremteni gondolatainak, eszméinek. Alkotásai már rég szakítottak a Thorma-féle festői felfogással, helyette a szerkeszthetőséget, a feszességet, a Kettyhez hasonló, de lágyabb kubizmust választotta. Az avantgarddal is kacérkodó Véső geometrikus figurái pasztell- és szivárványszíneivel teszik költőivé, egyben lendületessé munkáit. A festés mellett konferenciákon, 1953-tól megyei, országos, külföldi csoportkiállításokon vesz részt (hat egyéni kiállítása mellett), művészeti telepeket szervez és támogat. „Remélem, a festészetre is sok időt fordít – mondta Kishonti Zsolt –, hogy több alkalmunk nyíljon arra az alkotó párbeszédre, amelyet Véső Ágoston folytat az őt körülvevő nagybányai tájjal, a festészeti hagyományokkal.”

Sokan próbálták már megfejteni a nagybányai „jelenséget”, azt a koherenciát, ami a más-más, olykor egészen eltérő stílusjegyeket hordozó alkotókat összeköti. De ne is firtassuk ezt – vélte a művészettörténész –, örüljünk, hogy van.

A rendezvényt a Dűvő Együttes kalotaszegi muzsikája zárta. A kiállítás március 30-ig tekinthető meg.