Verespatak (román nevén Rosia Montana) a trianoni határon túl, Százhalombattától mintegy négyszáz kilométernyire található. Mi közünk hozzá – kérdezhetné bárki, de jó tudni: a 2000-es nagybányai gátszakadáskor történt ciánszennyezés mértékének negyvenszerese zúdulhat a Tisza alsó szakaszára, ha hasonló katasztrófa következne be Verespatakon. Márpedig a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai-román vegyes társaság ezt a ketyegő vegyi bombát akarja elhelyezni szomszédságunkba. Az erdélyi Szarvaspatak völgyében ugyanis egy hatszáz hektárnyi ciános zagy tárolására alkalmas derítő épülne egy száznyolcvan méter magas gáttal. A technológia alkalmazása tizenháromezer tonna cián felhasználását jelenti, és kettőszázhuszonöt millió köbméternyi kőzet megforgatásával öt hegy, kilencszáz lakóépület, közel ezer gazdaság, templomok, temetők, római kori leletek semmisülnének meg. A kitermelés végeztével, mintegy tizenöt-tizenhét év után egy csodálatos vidék válna holdbéli tájjá 330 tonna aranyért és 1 600 tonna ezüstért. Egy esetleges gátszakadás pedig nemcsak erdélyi - Torda, Aranyosgyéres, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Déva, Arad -, hanem magyarországi településeket - Makó, Szeged, Magyarkanizsa, Zenta, Óbecs, Titel – is fenyeget.

Az RMGC máris elkezdte tevékenységét, számos épületet megvásárolt a területen. Beszélik, hogy lakótelepet építene az Aranyos völgyében, ahová a település egykori lakóit költöztetné Új Verespatak néven. A tervek ellen környezetvédők, greenpeace aktivisták tiltakoznak, több EP képviselő és Bartolomeu Anania ortodox érsek is felemelte szavát. Új hír, hogy a Gyulafehérvári Táblabíróság január 25-i végzésével megvonta Verespataktól az ipari település címet. Paizs Tibor mégis borúlátó, mert a román államnak 20%-os részesedése van a vállalkozásban.
A szerző 151 oldalas rendhagyó esszéje kezdetben útleírásnak tűnik, de néhány oldal után kiviláglik, hogy ennél sokkal többről van szó. Paizs mesteri módon ötvözi a történelmet, a mondákat, a legendákat saját vélekedésével Erdély országról. És amit Verespatakról ír, az szívbemarkoló. Megtudjuk – egyebek mellett –, hogy milyen eleven élet volt az egykori bányászvárosban. A volt tiszti kaszinó, a patikus háza vagy a bányászmérnökség épülete helyén ma csak homlokzatok állnak. A jelenlegi hatszáz lakó zöme román, a hívők mégsem ortodoxok, hanem a római katolikus templomba járnak, a zsoltárokat pedig magyar nyelven énekelik.

Mintegy negyvenen unitáriusok, heten pedig reformátusok. A román családnevek közt gyakori a Secel (ejtsd: székél), ami talán székely lehetett. Gruber is akad bőven, a német szó magyarul bányászt jelent. Nemzetiségüket elhagyták, de a hitüket nem.

És honnan A kolozsvári hóhér cím? Talán onnan, hogy a szerző ebben a városban született és lett emberré. Meg aztán a garabonciás feljegyzett egy legendát. Kolozsvár utolsó hóhérja Rettegi József névre hallgatott. Hogy meghalt százegynéhány évvel ezelőtt, senki nem mert beköltözni omladozó Petőfi utcai házába. Most pedig megzavarták öröknek hitt nyugalmát, kihantolták, földi maradványait elhamvasztották, és mást temettek a sírba. Mondják, azóta visszajár, és bosszút tervel.