Kint fagyos szél fújt, és makacs jégfoltok pöffeszkedtek a járdák mellett, a „Matrica” Múzeumban teremnyi tavasz várta a húsvét előtti tojáskiállítás látogatóit – zömében kisiskolásokat - március 10-én.
Türelemmel, biztos kézzel – mondja Berszánné Román Erzsébet iparművész, akinek kezében szinte soha nem törik, reped a tojás, csak akkor nyilvánít valamit selejtnek, ha a mintával elégedetlen.
Huszonhat évig dolgozott vegyészként a Budapesti Műszaki Egyetemen, de négy gyerek mellett kereset-kiegészítésre is szorult. Először karácsonyfadíszeket készített, majd egy ismerőse javaslatára vágott a tojásfestésre. A míves portéka iránt ugyanis nyugaton nagy a kereslet. Hollandiában, Svájcban, Németországban nemcsak húsvétkor díszítik vele a lakásokat és a köztereket. Berszánné korábban ki se tette festett tojásait az ünnepi asztalra, és nem volt könnyű a tudáshoz vezető út sem. A tojáshímzők nem szívesen árulják el praktikáikat. A sok haszontalan tanácsnak az lett a vége, hogy Erzsébet a maga útját kezdte járni, vegyész végzettségének különösen a festékek előállításában látta hasznát. Ma már neki vannak szakmai titkai. Egyedi karcolási, gravírozási és festési stílust alakított ki, saját motívumokat. Két egyforma tojást csak akkor készít, ha erre kap rendelést, semmit sem rajzol elő, úgy fest, „ahogy jön, kézből”.
Százhalombattára kétszáz hímes tojást hozott, az ittenivel párhuzamosan az Iparművészeti Múzeumban is kiállítják munkáit.
A rendezők gondoltak a gyereklátogatókra is. Minden vitrinnél feladatot lehet megoldani, játszókuckót, mellette kis baromfiudvart alakítottak ki, fészkekkel, sok-sok élő nárcisszal, jácinttal, no meg a szalmaközt hunyorgó, színes papírba csomagolt csokitojásokkal. Ha hisszük, ha nem, itt a húsvét, jön a tavasz.
A rövid, beszélgetős előadás után kérdezni is szabad. A kicsik inkább arról sztoriznak, kit hogyan tréfált meg a húsvéti nyúl.
Berszánné tizenkét éve él különleges mesterségének, már nemcsak külföldön, itthon is szeretik, keresik munkáit, szinte ki sem hűl nála a tojás, kiállításról kiállításra jár. Nálunk március 23-ig látható a húsvétváró tárlat, s a zárás napján meg is lehet venni a kiállított kézműremekeket. Áruk legalább annyira különböző, mint szín- és mintaviláguk, kétszáz forinttól egészen tizenhét ezerig. S hogy mennyire tartósak ezek az új életet szimbolizáló különleges díszek? Akár évtizedekig megmaradnak, persze csak akkor, ha úgy vigyázunk rájuk, mint a hímes tojásra.
Huszonhat évig dolgozott vegyészként a Budapesti Műszaki Egyetemen, de négy gyerek mellett kereset-kiegészítésre is szorult. Először karácsonyfadíszeket készített, majd egy ismerőse javaslatára vágott a tojásfestésre. A míves portéka iránt ugyanis nyugaton nagy a kereslet. Hollandiában, Svájcban, Németországban nemcsak húsvétkor díszítik vele a lakásokat és a köztereket. Berszánné korábban ki se tette festett tojásait az ünnepi asztalra, és nem volt könnyű a tudáshoz vezető út sem. A tojáshímzők nem szívesen árulják el praktikáikat. A sok haszontalan tanácsnak az lett a vége, hogy Erzsébet a maga útját kezdte járni, vegyész végzettségének különösen a festékek előállításában látta hasznát. Ma már neki vannak szakmai titkai. Egyedi karcolási, gravírozási és festési stílust alakított ki, saját motívumokat. Két egyforma tojást csak akkor készít, ha erre kap rendelést, semmit sem rajzol elő, úgy fest, „ahogy jön, kézből”.
Százhalombattára kétszáz hímes tojást hozott, az ittenivel párhuzamosan az Iparművészeti Múzeumban is kiállítják munkáit.
A rendezők gondoltak a gyereklátogatókra is. Minden vitrinnél feladatot lehet megoldani, játszókuckót, mellette kis baromfiudvart alakítottak ki, fészkekkel, sok-sok élő nárcisszal, jácinttal, no meg a szalmaközt hunyorgó, színes papírba csomagolt csokitojásokkal. Ha hisszük, ha nem, itt a húsvét, jön a tavasz.
A rövid, beszélgetős előadás után kérdezni is szabad. A kicsik inkább arról sztoriznak, kit hogyan tréfált meg a húsvéti nyúl.
Berszánné tizenkét éve él különleges mesterségének, már nemcsak külföldön, itthon is szeretik, keresik munkáit, szinte ki sem hűl nála a tojás, kiállításról kiállításra jár. Nálunk március 23-ig látható a húsvétváró tárlat, s a zárás napján meg is lehet venni a kiállított kézműremekeket. Áruk legalább annyira különböző, mint szín- és mintaviláguk, kétszáz forinttól egészen tizenhét ezerig. S hogy mennyire tartósak ezek az új életet szimbolizáló különleges díszek? Akár évtizedekig megmaradnak, persze csak akkor, ha úgy vigyázunk rájuk, mint a hímes tojásra.
