- Fiatalként mindig tervez az ember. Milyen tapasztalatokkal, vágyakkal indult el a pályán?
- Az öt éves kórházi gyakorlat után nagy álmom teljesült, amikor a Baleseti Intézet intenzív osztályára kerültem. Állandó éjszakai műszakban kellett dolgoznom, ami rendkívül fárasztó feladat volt, mégis nagyon szerettem. Talán azért, mert jó közösség vett körül.
Sokat tanultam felelősségből és feladatvállalásból, mindenre nagyon kellett figyelnem, gyorsan döntenem, hiszen az akut helyzeteket percek alatt kellett megoldani.

- Fiatal lányként bizonyára másra is kellett gondolnia, nemcsak a gyógyításra. Maradt-e rá ideje?
- Ugyan rengeteget dolgoztam, szerencsére mégis kialakult egy komoly kapcsolatom, és mivel a gyermektervezés is szóba került, ez már aligha volt összeegyeztethető az éjszakai műszakkal. Váltanom kellett. Fájó szívvel gondolok rá, de meg kellett tennem, ha családot akartam. Akkor kerültem Százhalombattára, és a huszonnégy órás ügyeleten helyezkedtem el. Hamarosan megszületett a kislányom, aki ma már három és fél éves.

- Könnyebbnek találta a hazai pályát?
- A Baleseti Intézet után a huszonnégy órás ügyelet sok újdonságot hozott. Kisebb csapatban dolgoztunk, szerencsére könnyen beilleszkedtem. Az intenzív osztályra úgy kerülnek a betegek, hogy már túl vannak a műtéten, szakellátáson, az ügyeletre ellátásra várva jönnek, vagy bennünket hívnak. Amikor elindult az egynapos sebészet, éltem a lehetőséggel és én is átjöttem. Ma szakápolóként dolgozom.

- Miben különböznek az itteni feladatok a kórházi munkától?
- Az egynapos sebészet sokkal változatosabb, a páciensek reggel jönnek, és délután vagy este már haza is mehetnek. Kevesebb idő jut a kapcsolat kialakítására, a feladat intenzívebb figyelmet igényel.

- Mik a legfontosabb teendői?
- A feladatom természetesen itt is a betegápolás, de ez teljesen más, mint amit eddig csináltam. Olyan betegeket műtünk, akiknek nincs szervi bajuk, nem volt balesetük, egy konkrét problémával keresnek fel bennünket, annak az orvoslását várják tőlünk. Ha lehet, még gyorsabb a váltás, hiszen nap, mint nap cserélődnek az emberek.
A feladataim közé tartozik a betegek műtét utáni megfigyelése, emellett naponta végzek infúziós kezeléseket. Vannak olyan páciensek, akik szinte minden nap jönnek ilyen kezelésre. Velük több időm van megismerkedni, közvetlenebb viszonyt tudok kialakítani.

- Mit tart szépnek a hivatásában?
- A legszebb a gyógyulás. A legnagyobb öröm, amikor úgy mennek haza a betegek, hogy a körülményekhez képest jól vannak, meggyógyultak, vagy legalábbis a gyógyulás útjára léptek. Ha sikerül megszüntetni a fájdalmat, a szenvedés forrását, nagyon jó érzés.

- Hogyan lesz valakiből jó szakápoló?
- Nehéz ezt megfogalmazni. Én azt gondolom, hogy nagyon sok tulajdonságnak kell összetalálkoznia egy emberben. Biztos, hogy kell rátermettség, elhivatottság, türelem, szorgalom, kitartás és még sorolhatnám. Nekem gyerekkorom óta nem is volt más elképzelésem. Ápoló akartam lenni. És ha most kérdeznék, hogy mi mást szeretnék csinálni, ma sem tudnék mást mondani.

- Minden állomással egy új fejezet is kezdődik. Fontolgatja-e a szakmai továbblépést?
- Szakmailag a főiskola lenne a fejlődés, de egyelőre nem tervezem a továbbtanulást. Most teljes mértékben kielégít a munkám, de hogy mit hoz a jövő, számomra is kérdés. Ma úgy gondolom, hogy ez a jövő, az egynapos sebészet.

- Mi minden történt Önnel a szakorvosi rendelő falain kívül?
- Nem titok, büszke is vagyok rá, hogy egy hete férjhez mentem, így ma már Hevesi Tímeának hívnak. A férjemmel és a kislányommal Battán lakunk. A férjem nagyon figyelmes és megértő. Számomra nagyon fontos, hogy mindig magam mellett tudjam, mert ezt a munkát biztos családi háttér nélkül szinte lehetetlen jól végezni. A szüleim is rengeteget segítenek, sőt szerencsésnek tartom magam, mert a nagyszüleim is ki tudják venni a részüket az unokázásból. Jó érzés, ha egy hosszú éjszakai műszak után haza megyek, és nem szakad rám rögtön a háztartás gondja, hanem tudok pihenni, aludni.

- Közeledik az év vége. Mit kíván az új esztendőre?
- Mindenkinek kevesebb bajt, betegséget és egy kicsivel több megbecsülést a munkában, a családban, erkölcsileg és anyagilag egyaránt.

- Kit ajánl a következő Premier plánba?
- Nem kellett sokat gondolkodnom. Csarnoki Antit ajánlom, mert nagyon jó kollégám és barátom, emellett nagyon jó ember, színes egyéniség. Szerintem az olvasók is szívesen megismernék közelebbről.