- Mindössze néhány éve él városunkban, élete, pályája az ország másik végéből indult.

- Egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisvárosban, Csengeren, a keleti határ mellett nőttem fel. Nagy álmom volt, hogy katona legyek, talán, mert a családban többen is szolgálnak valamelyik fegyveres testületnél. Először katonai középiskolát is választottam, de a sikeres felvételi után derült ki, hogy mégsem indítják a fegyverzet-technikai szakot, ahová jelentkeztem. Az első kudarcok nagyon megviseltek. Édesapám javaslatára kezdtem a környezetvédelem, a környezetgazdálkodás iránt érdeklődni. Aki falun vagy kisvárosban nő fel, sokkal közelebb kerül a természethez, más szemmel nézi a világot.

Ezek után jelentkeztem a nyíregyházi Vásárhelyi Pál Építőipari, Vízügyi és Környezetvédelmi Szakközépiskolába. Ötöd éven megszereztem a környezetvédelmi-vízgazdálkodási technikusi szakképesítést is. Visszagondolva nem bántam meg, hogy akkor ezt a szakot és környeztünk védelmét választottam.

- A szakképesítés megszerzése akár egy feltételes megálló is lehetett volna.

- De ezzel még semmi nem ért véget. Először felsőfokú végzettséget szereztem hulladékgazdálkodási technológus szakon, aztán szerettem volna ennek megfelelő feladatokat kapni. Sok helyre küldtem pályázatot, önkormányzatoknál, hulladékgazdálkodással foglalkozó cégeknél jelentkeztem az ország egész területén. Mivel az első próbálkozások nem hoztak sikert, átmeneti megoldásként édesapám vállalkozásában kezdtem dolgozni. Ekkor kaptunk alvállalkozóként munkalehetőséget Svédországban, ahol közel egy hónapot töltöttünk kint. Megdöbbentő volt tapasztalni azt a környezettudatos szemléletet, amivel a hétköznapokat élik az emberek, amire már a gyermekeiket is nevelik jó példával elöl járva.

Reggel jött le a család a lakásukból, a kisgyermek kezében ott volt szépen, rendezetten összekötve pár darab újság, amit a szelektív hulladékgyűjtőbe vittek. Ott szinte minden városi lakóház előtt találunk ilyet. Nem mondom, hogy nem láttam eldobált szemetet, de közel sejm annyit, mint itthon.

Hazaérkezésünk után a szomszédos Szigethalmon kaptunk munkát, így azon a környéken is megpróbáltam a pályázni, és sikerült. 2005. szeptember 1-je óta dolgozom a Szákom Kft-nél, mint környezetvédelmi előadó. Nagyon fontos számomra, hogy az emberek végre megértsék, mindenkinek tenni kell ahhoz valamit, hogy a környezetünk és mi magunk is egészségesek maradjunk.

- Pontosan milyen feladatokat kapott?

- A hulladékkal és a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban minden feladat hozzám tartozik. Gépjármű-ügyintézői tanfolyamot is végeztem, így a cégnél lévő gépparkkal kapcsolatos logisztikai feladatokban is részt veszek.

Az élet más, mint amit az iskolában tanultunk, sok múlik az emberek viselkedésén. Nem mindegy, hol alakítjuk ki a szelektív hulladékgyűjtő-szigeteket, vagy hol van szükség valamelyik frakcióhoz eggyel több gyűjtőedényre. Magam sem hittem, hogy egy-egy folyamat ilyen sok szálon fut végig, amíg a kérésből, ötletből döntés születik. Még nagyon sokat kell tanulnom a hétköznapi problémák megoldásához, hiszen a kollégáim már húsz éve ezen a területen dolgoznak, tudják, hogy milyen ötleteket lehet megvalósítani, mi az ami a cég vezetésének és lakosságnak is elfogadható.

- A munkával eltöltött napok arra is ösztönöznek, hogy új elképzelések, tervek szülessenek.

- Nekem igazából egy tervem van, szeretném a munkámat jól és biztosan végezni. Szeretnék olyan ember lenni, akire lehet számítani, aki hiányozna a társaságból, mert fontos része a SZÁKOM jól működő gépezetének. Szeretek úgy hazamenni este, hogy amit ma el kellett végeznem, azt megcsináltam, és nem riadok fel éjszaka, hogy úristen, valamit elfelejtettem. Persze, néha előfordulnak ilyen esetek, hiszen emberek vagyunk, hibázunk.

- Milyen százhalombattainak lenni?

- Több helyen is éltem, de Százhalombatta még az országon belül is mikroklíma. Az emberek nagyon zárkózottak, itt, a Szákom Kft-nél sem alakult ki baráti kapcsolatom, nem járunk össze a kollégákkal. Ennek egyik oka, hogy a többségnek családja van, de alapvetően is megtartanak az emberrel egy bizonyos távolságot. Úgy érzem, nagyon zárt közösség a battai. Mindig van egy fal, nem látod, de neki ütközöl. Gyakran kívülállónak érzem magam.

- Mivel tölti a szabadidejét?

- Rengeteget olvasok, a szakmai folyóiratoktól kezdve a regényekig mindent. Szeretem a filmeket, a zenét. Szívesen bíbelődöm makett-készítéssel, ez kapcsol ki a legjobban.

- Sorozatunk hagyománya, hogy mindig riportalanyunk tesz javaslatot arra, ki kerüljön legközelebb Premier plánba. Kit ajánl?

Nehéz helyzetben vagyok. Azóta gondolkozom ezen, hogy felmerült ennek az interjúnak a lehetősége. Időm legnagyobb részét itt, a munkahelyemen töltöm, nem igazán ismerek másokat, csak akikkel a munkám során találkoztam, mégis Mesko Tímeát ajánlanám, aki az Egészségügyi Központban, az egynapos sebészeten dolgozik asszisztensként.