A tavalyi Márton nap sikere arra késztette a BMK és a Csobolyó Borbarátok Klubjának szervezőit, hogy idén is megrendezzék a művészet és a bor közös ünnepét. Így került sor az érdi képzőművészek Téli tárlatára, valamint a második regionális borverseny megrendezésére a BMK-ban, február 20-án. A tárlaton huszonegy festő, grafikus, szobrász és fotóművész alkotásait tekinthette meg a battai közönség. A borversenyen három megye, tíz településéről vettek részt a gazdák. Hetvenöt mintát bírált el a háromtagú zsűri.
A bornak nemcsak íze, illata, színe, zamata van, hanem lelke is. Ezért a bort csak illő derűvel, méltósággal szabad magunkhoz vennünk. Aki erre nem képes, nem érezheti meg a bor lelkét, igazi küllemét, zamatát - vélekedett dr. Götzinger István települési képviselő, a verseny védnöke.
A képzőművészet és a borkultúra összetartozásáról szólt dr. Döcsakovszky Béla, érdi polgármester: Csak szimbolikusak a határaink – mondta –, hiszen közösek a fények, a hajnalok, az esték, közös a hömpölygő Duna, közös az építészeti kultúránk is. Így méltán lehetnek büszkék erre a kiállításra és borversenyre az érdiek, battaiak és a környező települések lakói is.
A kiállítást megnyitó dr. Feledy Balázs, a Vigadó Galéria igazgatója arról beszélt, hogy szétszabdalódó, elemeire bomló társadalmunkban nehéz közösséghez kötődő eszményt teremteni, vagy megfogalmazni. Mégis, a művek egymásmellettisége azt sugallja, hogy van bennük valami közös. A más-másképpen megfogalmazott magyar kultúra jegyeit viseli valamennyi. Nincs kötelező stílus – mondta –, hiszen a művészet szabadságot, pluralitást, sokszínűséget is jelent. A szemlélő pedig megtalálhatja a kiállított művekben a maga eszményét. A tárlat március 9-ig tekinthető meg.
A képzőművészet után ismét a borászok jutottak szerephez. A zsűrinek negyvenhét fehér-, huszonnégy vörös- és négy rozébort kellett rangsorolnia, amelyeket Érden, Sóskúton, Tárnokon, Pusztazámoron, Tökölön, Budakeszin, Martonvásáron, Adony-ban, a somogyi Zsitván és Százhalombattán érleltek a szőlősgazdák. Kajárné László Éva és Földesi Gyula borszakértők szerint – bár az elmúlt esztendő nem igazán kedvezett a szőlőtermelésnek – a fehérborok küllemükben szépnek, ízükben zamatosnak bizonyultak. Valószínűleg azért, mert a gazdák megszívlelték a borszakértők korábbi tanácsait. A vörösborok kevésbé sikerültek, legtöbbjük oxidálódott, az ízük kellemetlen volt. A rozékról szinte beszélni sem jó, ezért ebben a kategóriában első és második díjat nem adtak, a harmadikat Ember György (Martonvásár) érdemelte ki. A vörösborok első és második díját Süle Károly nyerte el, a harmadikat Paulusz Imre (Adony). A fehérborok rangsora: Szalai György (Martonvásár), Köller László (Adony) és Kocsis Albert (Adony). A Csobolyó Borbarátok Klubjának különdíját Kanizsai Ferenc (Tárnok) nyerte. A díjkiosztás után az érdi Minaret Férfi Kórus és Halász László harmonikajátéka szórakoztatta a száz főnél több közönséget.
A képzőművészet és a borkultúra összetartozásáról szólt dr. Döcsakovszky Béla, érdi polgármester: Csak szimbolikusak a határaink – mondta –, hiszen közösek a fények, a hajnalok, az esték, közös a hömpölygő Duna, közös az építészeti kultúránk is. Így méltán lehetnek büszkék erre a kiállításra és borversenyre az érdiek, battaiak és a környező települések lakói is.
A kiállítást megnyitó dr. Feledy Balázs, a Vigadó Galéria igazgatója arról beszélt, hogy szétszabdalódó, elemeire bomló társadalmunkban nehéz közösséghez kötődő eszményt teremteni, vagy megfogalmazni. Mégis, a művek egymásmellettisége azt sugallja, hogy van bennük valami közös. A más-másképpen megfogalmazott magyar kultúra jegyeit viseli valamennyi. Nincs kötelező stílus – mondta –, hiszen a művészet szabadságot, pluralitást, sokszínűséget is jelent. A szemlélő pedig megtalálhatja a kiállított művekben a maga eszményét. A tárlat március 9-ig tekinthető meg.
A képzőművészet után ismét a borászok jutottak szerephez. A zsűrinek negyvenhét fehér-, huszonnégy vörös- és négy rozébort kellett rangsorolnia, amelyeket Érden, Sóskúton, Tárnokon, Pusztazámoron, Tökölön, Budakeszin, Martonvásáron, Adony-ban, a somogyi Zsitván és Százhalombattán érleltek a szőlősgazdák. Kajárné László Éva és Földesi Gyula borszakértők szerint – bár az elmúlt esztendő nem igazán kedvezett a szőlőtermelésnek – a fehérborok küllemükben szépnek, ízükben zamatosnak bizonyultak. Valószínűleg azért, mert a gazdák megszívlelték a borszakértők korábbi tanácsait. A vörösborok kevésbé sikerültek, legtöbbjük oxidálódott, az ízük kellemetlen volt. A rozékról szinte beszélni sem jó, ezért ebben a kategóriában első és második díjat nem adtak, a harmadikat Ember György (Martonvásár) érdemelte ki. A vörösborok első és második díját Süle Károly nyerte el, a harmadikat Paulusz Imre (Adony). A fehérborok rangsora: Szalai György (Martonvásár), Köller László (Adony) és Kocsis Albert (Adony). A Csobolyó Borbarátok Klubjának különdíját Kanizsai Ferenc (Tárnok) nyerte. A díjkiosztás után az érdi Minaret Férfi Kórus és Halász László harmonikajátéka szórakoztatta a száz főnél több közönséget.
