Életünk egyik szakasza sem fontosabb a többinél. Az idős, esetleg gyógyíthatatlan betegségben szenvedő embert éppúgy megilleti a teljes élet, mint a fiatalt. A hospice és palliatív ellátásban tevékenykedők ennek jegyében dolgoznak, legfőbb céljuk, hogy a haldokló beteg számára humánus gondozást biztosítsanak, és minden lehetséges módon javítsák életminőségüket: enyhítik testi és lelki szenvedéseiket, arra törekszenek, hogy ébren tartsák szellemi aktivitásukat, emellett támaszt nyújtanak a hozzátartozóknak abban, hogy elviseljék a betegség és később a gyász terheit.
Október 5-én a százhalombattai Idősek Gondozóházában a hospice és a palliatív ellátás világnapja alkalmából tartott rendezvényt a Gondoskodás 2000 Ápolási Szolgálat. A műsorban egyebek mellett részleteket hallgathattak meg a résztvevők felvételről a közelmúltban elhunyt Polcz Alaine műveiből a szerző előadásában, fellépett a Liszt Ferenc Vegyeskar, Erdős Célia pedig Bach menüettjét adta elő zongorán.
Amint azt Schaffer Judit, az ápolási szolgálat vezetője elmondta, a gondozóházban nagy várakozással fogadták őket. Pillangókkal – a hospice jelképével – díszítették fel a társalgót, emellett a tavalyi rajzkiállításból is összeállítottak egy tablót.
A Gondoskodás 2000 Ápolási Szolgálat havonta átlagosan tíz gyógyíthatatlan beteget lát el, de – Schaffer Judit szerint – sokan vannak, akik nem kapják meg ezt a segítséget. Ennek oka részben a társadalmi hozzáállás lehet, mert akadnak, akik számára a hospice azt jelenti, hogy itt a vég, nincs remény. A tapasztalatok szerint a rákbetegek többsége tisztában van helyzetével, még akkor is, ha nem beszél róla. A beteg számára önmagában az is megnyugtató, ha otthonában lehet, a hozzátartozók azonban általában bizonytalanok a súlyos beteg ellátásában. Az ápolási szolgálat orvosi, szociális, lelki és spirituális segítséget nyújt, egy-egy beteg százötven ápolási napot vehet igénybe, és mivel ápolási napnak csak az minősül, amikor ténylegesen jelen vannak, a kapcsolat akár fél évig is tarthat.
Nagyon fontos, hogy időben megkezdődjön a hospice-ellátás, ugyanis a beteg, ha már rosszabbodik az állapota, nehezen fogad el idegent a környezetében. A családorvos javasolja az ápolási szolgálat igénybevételét, de a beteg vagy a hozzátartozó is kezdeményezheti, ebben az esetben a szolgálat veszi fel a kapcsolatot az orvossal. Senkit nem utasítanak el. Munkájuk nehéz, de felemelő érzés, ha sikerül segíteni, elfogadtatni a beteggel és a hozzátartozókkal, hogy a halál ez élet természetes része. Ha nincs is gyógyír egy-egy betegségre, óriási segítség, ha a beteg fájdalmai csillapítása mellett, méltósággal távozhat szerettei köréből. Mert nemcsak az élet kezdete, hanem az utolsó pillanat is számít.
