A Pesovár Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola százhalombattai növendékei mellett színpadra lépett a marosludasi Hajdina, a topolyai Cirkalom, a soproni Pendelyes, a nagymegyeri Megyer, az ajka-pedregkúti APTE, a deszki Bánát, valamint a sao-paoloi Dunántúl Együttes, a délutáni programokat a Vujicsics Együttes koncertje zárta. Négy óra után beborult az ég és nemsokára szakadni kezdett az eső. A szervezők már az előrejelzések ismeretében úgy döntöttek, hogy az ünnepséget nem a főtéren, hanem a BMK színháztermében tartják meg, így a kitört égiháború nem okozott semmiféle zavart, 19 órakor kezdetét vette az ünnepi megemlékezés.

Vezér Mihály polgármester ünnepi köszöntőjében Szent István királyra emlékezett, az államalapító bölcsességére, aki felismerte, hogy csak úgy maradhatunk meg, ha felvesszük a kereszténységet, és aki – Imre herceg korai halála után – tudván, hogy nincs fiúörököse, Magyarországot Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy Szent István országában hozzá méltóan kell élnünk, bölcsen, türelmesen, szorgalmasan, egymást segítve, mert csak így van lehetőségünk a haladásra, emellett emlékeztetett rá, hogy a globalizálódó világban egyre nagyobb a jelentősége az értékek megőrzésének. Ezt követően került sor a Kultúráért Százhalombatta Díj átadására, amelyet ezúttal a Százhalombattai Nyugdíjas Népdalkörnek ítélt oda a képviselő-testület. A kórus a díjátadás után elénekelt két népdalt, majd Illéssy Mátyás plébános megáldotta a nemzetiszínű szalaggal átkötött új kenyeret.

Az ünnepi műsort a házigazda Forrás Néptáncegyüttes kezdte, majd egymást követték a vendégegyüttesek, végül pedig valamennyi együttes együtt táncolt a színpadon, zenekaraik pedig közösen szolgáltatták a muzsikát. A programot a Rajkó Zenekar koncertje zárta, utána pedig tűzijátékban gyönyörködhettek az ünneplők.

Kitüntetett népdalkör

Túl vannak az első tízéves jubileumon, hiszen 1995-ben alakult meg a csoport. Tizennyolcan voltak, mára tizenháromra csökkent a létszám. Dobák Józsefné, a Nyugdíjas Népdalkör vezetője szerint szinte „magától” jött létre a közösség.

- A Paletta szakkört vezettem a művelődési házban – meséli -, emellett tudták rólam, hogy éneket tanítottam és tagja vagyok a Liszt Ferenc Vegyeskarnak. Megkérdezték, nem lenne-e kedvem meghallgatni azokat az asszonyokat, akik állandóan énekelnek a nyugdíjas klubban. Szívesen vállalkoztam rá, február 9-én találkoztunk először, és utána egyik dolog hozta a másikat. Eleinte csak azokat a dalokat énekeltük, amelyeket mindenki tudott, de aztán kipróbáltam, mennyire gyorsan tanulnak, és elcsodálkoztam, mert egy-kettőre megjegyezték az új dalokat. Egy hónappal később énekeltünk először nyilvánosan, a nyugdíjas klub nőnapi ünnepségén, nem sokkal később pedig finn vendégek érkeztek a városba, és előttük is felléptünk.

- Eleinte csak kedvtelésből énekeltek, újabban azonban tudatosan bővítik a repertoárjukat. Mikor változott meg a helyzet?
- Az első fellépések után úgy döntöttünk, hogy komolyan foglalkozunk az énekléssel. Nagyon sok anyagot kaptam és kapok, tájegységek szerint állítunk össze egy-egy csokrot, amelyek között igazi különlegességek is vannak. Ha tehetjük, részt veszünk népdalkörös találkozókon, és mindig nagy sikert aratunk. Egyszer elmentünk a Vass Lajos Nemzetközi Népzenei Versenyre, nem akartunk versenyezni, ennek ellenére a zsűri értékelt bennünket is, és bronz minősítést kaptunk. A megyében szinte minden népdalos találkozón ott vagyunk, de jártunk a Felvidéken, Erdélyben, sőt, Sannazzaroban is, ahol olaszul is énekeltünk, nagy örömet szereztünk vele a vendéglátóinknak. Évek óta karácsonyváró műsort állítunk össze, december elején mutatjuk be, emellett rendszeresen hívnak bennünket a városi óvodákba, hogy énekeljünk a gyerekeknek. A tizedik évfordulónkon elhatároztuk, hogy minden évben szervezünk egy kistérségi népdalkörös találkozót Százhalombattán, és ezt eddig sikerült is megtartani minden évben.

- Első alkalommal kap a népdalkör városi elismerést. Milyen érzés?
- Sokszor voltunk mélyponton, úgy éreztük, nincs ránk szükség. Ez a kitüntetés most új erőt ad nekünk. Megpróbálunk megmaradni, ameddig lehet, amíg igény van ránk.