Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az alábbi levéllel emlékezett a roma holokauszt áldozataira.
„Tisztelt Honfitársaim, Tisztelt Emlékezők!
Büszke vagyok arra, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökei közül elsőként szólalhattam meg lovári nyelven az Ország Házában. Nem az hajtott azonban, hogy enyém legyen az elsőbbség.
A figyelmet akartam felhívni. A figyelmet arra, hogy egy köztársaság közös hazája a benne élő, különböző identitású embereknek.
Hogy egy köztársaság erejét – épp úgy, ahogy az unióét – a sokféleségből születő egység adja.
És elsősorban felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarország soha többé nem hagyja magára egyetlen polgárát sem, nem engedi megismétlődni azt, ami több mint hatvan évvel ezelőtt megtörtént.
Megtörtént másként gondolkodókkal, megtörtént zsidókkal és cigányokkal: magyarokkal, honfitársainkkal.
Igen, a holokauszt, vagy a porrajmos bizony nemzeti tragédia – kétszeresen is az. Magyarokkal történt és a bűnösök között is voltak magyarok. Testvérgyilkosság volt, egyike az emberiség legnagyobb bűneinek.
Mi, akik ma együtt, vagy egymástól távol, de mégis közösen emlékezünk, tudjuk, hogy a vészkorszak nem fizikai, hanem verbális-szellemi erőszakkal kezdődött. Tudjuk például, hogy a roma holokauszt azzal vette kezdetét, hogy a cigányok számára megtiltották a legtöbbjük kenyérkeresetét jelentő muzsikálást. "
Aztán a rendőrség dossziékat állított össze róluk.
Aztán már a letartóztatások következetek, végül a deportálás és a megsemmisítő tábor.
Kirekesztő szavakból és gondolatokból kirekesztő, a másik pusztulására törő tettek születtek.
Ezért amikor valaki ma, Magyarországon cigánybűnözésről beszél, szóval és gondolattal a cigányok, vagy más honfitársaink kirekesztésére törekszik, ugyanabba a folyóba készül belelépni, amelybe ez a nemzet egy emberöltővel ezelőtt már belelépett. És amelyből csak gyásza és szégyene származott ennek a közösségnek.
Nem fogjuk hagyni, hogy ez újra megismétlődjön! Az emléknapnak ez a legfontosabb üzenete, hiszen ma a múltra emlékezünk, de a jövő érdekében.
Meghajtom fejem a roma holokauszt minden áldozatának emléke előtt!
Büszke vagyok arra, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökei közül elsőként szólalhattam meg lovári nyelven az Ország Házában. Nem az hajtott azonban, hogy enyém legyen az elsőbbség.
A figyelmet akartam felhívni. A figyelmet arra, hogy egy köztársaság közös hazája a benne élő, különböző identitású embereknek.
Hogy egy köztársaság erejét – épp úgy, ahogy az unióét – a sokféleségből születő egység adja.
És elsősorban felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarország soha többé nem hagyja magára egyetlen polgárát sem, nem engedi megismétlődni azt, ami több mint hatvan évvel ezelőtt megtörtént.
Megtörtént másként gondolkodókkal, megtörtént zsidókkal és cigányokkal: magyarokkal, honfitársainkkal.
Igen, a holokauszt, vagy a porrajmos bizony nemzeti tragédia – kétszeresen is az. Magyarokkal történt és a bűnösök között is voltak magyarok. Testvérgyilkosság volt, egyike az emberiség legnagyobb bűneinek.
Mi, akik ma együtt, vagy egymástól távol, de mégis közösen emlékezünk, tudjuk, hogy a vészkorszak nem fizikai, hanem verbális-szellemi erőszakkal kezdődött. Tudjuk például, hogy a roma holokauszt azzal vette kezdetét, hogy a cigányok számára megtiltották a legtöbbjük kenyérkeresetét jelentő muzsikálást. "
Aztán a rendőrség dossziékat állított össze róluk.
Aztán már a letartóztatások következetek, végül a deportálás és a megsemmisítő tábor.
Kirekesztő szavakból és gondolatokból kirekesztő, a másik pusztulására törő tettek születtek.
Ezért amikor valaki ma, Magyarországon cigánybűnözésről beszél, szóval és gondolattal a cigányok, vagy más honfitársaink kirekesztésére törekszik, ugyanabba a folyóba készül belelépni, amelybe ez a nemzet egy emberöltővel ezelőtt már belelépett. És amelyből csak gyásza és szégyene származott ennek a közösségnek.
Nem fogjuk hagyni, hogy ez újra megismétlődjön! Az emléknapnak ez a legfontosabb üzenete, hiszen ma a múltra emlékezünk, de a jövő érdekében.
Meghajtom fejem a roma holokauszt minden áldozatának emléke előtt!
