- A Premier Plán előző részében dr. Szerényi Gábor, a gimnázium-béli biológiatanára ajánlotta. Hogyan emlékszik vissza rá, és a középiskola időszakára?
- Nagyon kellemes emlékek kötnek az iskolához és a tanár úrhoz is. Őszintén meglepődtem, hogy eszébe jutottam. Élményszámba menő óráira ma is emlékszem. Meghatározó élmény volt számomra az állatházban töltött idő, és az általa szervezett nyári táborok, amelyeken minden évben részt vettem.

- Ekkortájt fogalmazódott meg önben, hogy orvosi pályára lép?
- Ezt nem tudnám konkrét időponthoz kötni. Már egészen kicsi koromtól kezdve ebbe az irányba sodródtam. A nagymamám, aki velünk élt, és nagyon közel állt hozzám, súlyos szívbeteg volt. Ő mondogatta mindig, hogy majd az unokája, ha nagy lesz, meggyógyítja őt. Sajnos, már nem érhette meg, hogy valóban orvos legyek, mert a felvételim előtt egy héttel meghalt. Egy ideig egyszerűen azért foglalkoztam a biológiával, mert érdekelt, ám egyszer csak azon kaptam magam, hogy tudatosan az orvosira készülök. A középiskolai évek alatt minden nyáron dolgoztam valahol az egészségügyben: takarítónőtől kezdve az éjszakás nővéren át a csecsemőgondozóig minden voltam. Az egyetemből három évet Szegeden végeztem, három évet Pesten, s végül summa cum laude végeztem úgy, hogy ötödévesen, még az egyetem alatt megszületett a lányom.

- Eleinte kórházi orvos, majd üzemorvos volt. Nemrég körzeti orvosból allergológus lett…
- Így van. Százhalombattára 1995-ben költöztünk családommal. Egy orvosi lapban bukkantam a MOL Rt. hirdetésére, amelyben üzemorvost kerestek. Akkor már tüdőgyógyász szakorvos voltam, de úgy gondoltam, ez a munka is lehet érdekes. Hatéves kórházi állást hagytam ott azért, hogy újra Budapest közelében lehessek, hiszen Érden nőttem fel, visszavágytam. Nagyon hamar rájöttem azonban, hogy ezt a fajta munkát nem nekem találták ki. Ezidőtájt volt lehetőség rá, hogy allergológiai szakrendelés létesüljön a városban, de ehhez se műszerek, se képzett asszisztensek nem voltak. Nagyon nagy kihívás volt számomra megteremteni egy olyan szakrendelés alapjait, ami korábban itt még nem létezett, de mint kiderült, hihetetlen mértékű igény volt rá. Az allergológia a kezdeti időben nem volt főállás, ezért az SZTK-ban felajánlott körzeti orvosi állást gondolkodás nélkül elvállaltam. Tulajdonképpen több mint tíz évig voltam párhuzamosan háziorvos és allergológus szakorvos, ami éjszakai és hétvégi ügyeletekkel megtűzdelve, rengeteg munkával járt. Éreztem, hogy előbb-utóbb választanom kell majd, hiszen két szakmában folyamatosan naprakésznek lenni nem lehet sokáig. Amikor döntenem kellett, a tüdőgyógyászat és allergológia mellett döntöttem.

- A munkája miatt sokat van távol a családjától. Néha egészen váratlanul kell beugrania egy munkatársa helyett. Gyakran éjszaka is dolgozik. Ennek ellenére úgy gondolja, megéri orvosnak lenni?
- Természetesen. Ezek nehéz dolgok, és mégis. Annyi pozitívum, annyi sikerélmény ér a munkám során, ami hosszú távon képes feledtetni a megpróbáltatásokat.

- Elégedett azzal, amit elért?
- Lényegében igen. A praxisban töltött tizenkilenc év alatt négy szakvizsgát szereztem és rengeteg tapasztalatot a gyógyítás és az emberi kapcsolatok terén. Szerettem volna, ha az allergológia rendelés kinövi magát, és létre tudunk hozni itt, Százhalombattán egy allergológiai centrumot, de ez sajnos finanszírozási okok miatt nem valósulhatott meg - egyelőre. A magánrendelőmre viszont büszke vagyok. Emellett évek óta végzek internetes tanácsadást az egyik legolvasottabb hazai egészségügyi lapnak. Amire még nagyon büszke vagyok, az az új gyógyszerek terén végzett kutatómunka, amit immár tíz éve végzek. Elmondhatom, hogy keresett kutatóhellyé vált a százhalombattai allergológia a légúti betegségekben használt gyógyszerek terén. Hatalmas sikerélmény, ha a korábbi évek munkája olyan módon hasznosul, hogy légúti betegek millióinak nyújt segítséget a világon. A sikerekhez persze a betegek is nagyban hozzájárulnak, hiszen ők azok, akik bizalmat szavaznak nekem, amikor belépnek a rendelőmbe.

- Kit javasol, kiről szóljon a következő Premier Plán?
- Szolcsányi Zsuzsannát, az Arany János Általános Iskola pedagógusát ajánlom. Ő tanította a lányomat az első négy meghatározó iskolai évben, és úgy érzem, nagy része volt abban, hogy a lányom ilyen fantasztikus ember lett.