- Két éves voltam, amikor Százhalombattára költöztünk – meséli. – Elsősorban a lakás miatt jött ide a család, édesapám részt vett az erőmű építésében, utána pedig sokáig ott dolgozott. Édesanyám először a „Versits” ABC-ben volt eladó, utána könyvelői képesítést szerzett, és a kommunális üzemben, majd a TIGÁZ-nál dolgozott. Sajnos, a szüleim már nincsenek közöttünk, húgom családjával Érden él. Százhalombattán jártam óvodába, itt végeztem el az általános iskolát. Nagyon szép gyermekkori emlékeim vannak, jól éreztem magam, az úttörő mozgalom összehozta a gyerekeket, sokat voltunk együtt, emellett akkor alakult meg a Flottilla, és én az elsők között csatlakoztam hozzá. Rengeteget kirándultunk, például leeveztünk Győrtől Mohácsig, és sok élménnyel gazdagodtunk. Nagy hatással voltak rám az alsós tanítóim, felső tagozatban Balázs Gézáné tanította nekünk a biológiát és Sándor László a földrajzot. Nekik köszönhetem, hogy akkor már nemcsak azt tudtam, hogy pedagógus szeretnék lenni, hanem a szakirányt is eldöntöttem. Az érdi gimnáziumban is nagyszerű tanáraim voltak, több tantárgyat nagyon szerettem, de a természettudományok mellett döntöttem. Később érdekelt a kertészet, a régészet is vonzott, sőt, a daktiloszkópiával is foglalkoztam, végül mégis biológia-földrajz tanár szakot végeztem el az ELTE-n, majd pedig biológiából doktoráltam.

- Kezdettől Százhalombattán tanít?
- Nem, egy évig Budapesten, a Kölcsey Ferenc kéttannyelvű gimnáziumban oktattam, de kifárasztott a mindennapi bejárás, emellett nem remélhettük, hogy lakáshoz jutunk a fővárosban. Férjemmel egyetemi csoporttársak voltunk, a diplomaosztás után házasodtunk össze. Az Arany János iskolába vettek fel, és azóta is itt dolgozom. Nagyon szeretek tanítani, különösen nagy szerencsének tartom, hogy a mi iskolánkban lehetőséget kaptam arra, hogy ötödiktől az érettségiig végigvigyek egy osztályt. Az is nagyszerű érzés, amikor egy-egy tanítványomat felveszik az egyetemre, és alig várom, hogy valamelyikük megszerezze a diplomáját is, mert ez a legnagyobb siker, a munkám visszaigazolása. A mi pályánkon az eredmények nem azonnal jelentkeznek, hanem egy-másfél évtizeddel később.

- Tanított, volt igazgató-helyettes, nemrég pedig megpályázta és elnyerte az igazgatói megbízást. Végigjárta a szakma több lépcsőfokát…
- Valóban mindent kipróbálhattam, emellett elvégeztem a szegedi egyetemen a pedagógiai értékelési szakértői szakot, így szerepelek az országos szakértői listán. Minden évben felkérnek érettségi elnöknek közép és emelt szinten is. Kollegáim biztatására pályáztam meg az igazgatói posztot, és örülök, hogy elnyertem a megbízást, bár ez azzal is jár, hogy kevesebbet tanítok, és ez hiányzik. Az intézményvezetői munka egészen más, mint bemenni az osztályba és megtartani egy órát, hiszen a tanításban nincs két egyforma nap, a gyerekek sokszínűek, vidámak, érdeklődőek, és ez nagyon jó hatást gyakorol rám. Az igazgatói feladat nem könnyű. Felelősségteljes munka a város legnagyobb létszámú intézményét irányítani, és nem is mertem volna vállalkozni rá, ha nem állna mellettem egy rendkívül kreatív, magas szakmai tudással rendelkező, nagy teherbírású és lelkes tantestület.

- Említette, hogy még egy diplomát szerzett. Fontosnak tartja a folyamatos tanulást?
- Nagyon fontosnak, különösen a mi pályánkon, ahol e nélkül megtörténhet, hogy a pedagógus kiég, belefárad a mindennapokba. A tanulás új információkat ad, frissen tartja a szellemet. Nemrég kezdtem el olasz nyelvet tanulni, és a pozícióm miatt egy vezetőképzőt is el kell végeznem. Írtam tankönyvet, nemrég pedig egy emelt szintű biológiai esszégyűjteményt, amelyet rendszeresen használunk is.

- Most már csak a munkája köti Százhalombattához. Elegendő ez a kapcsolat a várossal?
- Tizennégy évvel ezelőtt Érdre költöztünk, ott építkeztünk, ott lakunk. Ez azt jelenti, hogy oda járunk haza, de több időt töltünk Százhalombattán, mint Érden. Százhalombatta mindig az egyik otthonom marad, mert ide kötnek a gyerekkori emlékeim, szinte mindenkit ismerek a városban, a volt osztálytársaim és játszótársaim gyerekeit tanítom. Tartom a kapcsolatot a régi barátaimmal, tanáraimmal, ezeket a szálakat feltétlenül meg kell őrizni.

- Két fia van, ők is az Aranyba járnak?
- Az idősebbik a Műegyetemen tanul, másodéves közlekedésmérnök-hallgató, pilóta szeretne lenni. A kisebbik itt tanul az Aranyban, kilencedik osztályban az emelt szintű angol csoportban. Szép sikereket ért el a tanulmányi versenyeken, az OTDK-n országos első helyet szerzett, utána egy angol nyelvű megmérettetésen is eredményes volt. Férjem a város másik középiskolájának, a SZISZKI-nek az igazgatója. Jó a kapcsolat a két intézmény között, például onnan járnak hozzánk diákok emelt szintű biológia képzésre, tőlünk pedig az ottani emelt szintű fizikára iratkoztak be többen.

- Sikeres pedagógus, hiszen tanítványai szeretik, a szaktárgyaiban jelentős eredményeket ért el. Mi ennek a titka?
- Nagyon szeretem a gyerekeket, és úgy érzem ez kölcsönös. Ez nagyon fontos a mi szakmánkban, mert a gyerekekben még nem tudatosul, hogy önmaguknak tanulnak, főleg a kisebbek sokszor a pedagógus kedvéért igyekeznek. A tanulást megtanítani, a tudományokat megkedveltetni tantárgyainkon keresztül önmagunk őszinte átadásával lehetséges.

- Kit javasol, kiről szóljon a következő Premier plán?
- A mai napig tartom a kapcsolatot volt középiskolai biológia tanárommal, dr. Szerényi Gáborral. Remek pedagógusnak, nagyszerű embernek tartom. Megtisztelő, hogy számon tart, biztat, támogat, segít, megbízik bennem. Nagyon sok százhalombattait tanított, örülnék, ha őt mutatná be legközelebb a Hírtükör.