Kinek fáj, ha elveszek egy olyan területet, amit egyébként senki sem használ rajtam és a vendégeimen kívül? Miért csak nekem ne lenne szabad, amikor már annyian megcsinálták? – érvelnek az elkerítők. Az sem ritka, hogy a lépcsőházi nyílászárót is beépítik, mondván, így védik saját otthonukat, hiszen a franciaerkélyen keresztül át lehet mászni annak az erkélyére. Volt már példa rá, hogy így pakoltak ki panellakást.

Aki teheti, kerít. Mondhatnánk, lelke rajta! Pláne, ha előbb a tulajdonostársakat, esetleg a közös képviselőt is megkérdezi. A gyakorlatban azonban a legritkábban történik így. Ha pedig már elkészült a közösből kihasított privátszféra, senki sem vállalja fel az esetleges lebontatással járó konfliktust.

Így van ezzel Kovács István, a Lakásszövetkezet elnöke is, aki aggályosnak tartja a lépcsőházi elkerítéseket. Elsősorban, mert ha ezek a nyílászárókat is érintik, akkor az tűzvédelmi szempontból nem biztonságos. A franciaerkélyeket ugyanis elsősorban a személyi mentésre, illetve arra találták ki, hogy egy esetleges tűz esetén ki lehessen szellőztetni a füstöt. Az sem mellékes, hogy a lezárással csökken a lépcsőház természetes megvilágítása, ha pedig egészen a lépcsőfordulóig lezárja valaki a bejárati ajtaja előtti részt, akkor a betegszállítást is akadályozza. Az sem mindegy, mit tárolnak a lezárt részben, zavarják-e, veszélyeztetik-e ezzel a szomszédokat. Azt pedig, hogy egyeseknek van lehetősége elvenni a közösből, másoknak – a középső lakásokban lakóknak – pedig nem, a szövetkezeti elnök nem tartja igazságosnak. Amikor két évvel ezelőtt átvette a szövetkezet irányítását, gombamód szaporodtak az elkerítések, amikre a lakók jellemzően senkitől sem kértek engedélyt. A szövetkezet közgyűlése végül úgy döntött, ha már kerítenek, legalább szabályozni kell a módját, és egy jelképes összeggel megfizettetni a közös terület kisajátítását. Ez az összeg lakásonként havi 300 forint, ami elegendő a lépcsőházak takaríttatására, így nemcsak az elkerítők, hanem az egész tulajdonosi közösség jól jár. A biztonsági előírásoknak miatt, és az akadálytalan közlekedés érdekében a lakásszövetkezeti lépcsőházakban nem lehet beépíteni a homlokzati nyílászárókat, keríteni csak tíz centiméterrel a lépcsőforduló előtt lehet, a lezárt lépcsőházszakasz ajtaja pedig csak befelé nyílhat. Hogy valamivel egységesebb képet mutassanak a lépcsőházak, a beépítést egészen a plafonig meg kell oldani, és hogy ne a közösség fizessen a magánhasználatért, a lezárt rész világítását a lakásból kell biztosítani. Romlékony vagy veszélyes anyagot pedig természetesen nem lehet tárolni a lépcsőházakban.

Talán sokaknak meglepő lesz a hír, de a lépcsőházi elkerítésekre építéshatósági engedélyt kellene kérni az önkormányzattól. Erről tavaly kért állásfoglalást a százhalombattai Polgármesteri Hivatal a közigazgatási hivataltól – tudtuk meg Csatlósné Prímás Évától, a Műszaki Iroda munkatársától. Ez idáig még senki sem kért ilyen engedélyt, a hivatalnak pedig nincs kapacitása ellenőrizni a beépítéseket. A szakember szerint egyébként ezek csak akkor okozhatnak gondot, ha veszélyeztetik a tűzvédelmi biztonságot.

Állítólag olyan lépcsőház is akad Százhalombattán, ahol fodrászműhelyt rendeztek be az egyik lakás előtti elkerített részen. Hogy ki mire használja a lépcsőházat, annak tulajdonképpen csak egyéni fantáziája szabhat határt. No meg a többi tulajdonos érdekérvényesítő képessége.