Míg néhány évvel ezelőtt a biztos halfogás reményében szinte özönlöttek Százhalombattára más települések horgászai, mára megváltozott a helyzet. Nemcsak a vendéghorgászok száma csökkent, hanem a Dubics Tamás Horgász Egyesület létszáma is jelentősen megcsappant. Ennek okát Nagy István elnök elsősorban a körülmények változásában látja:
- Régebben, amikor az erőmű nagy mennyiségben engedte a Barába az elhasznált hűtővizet – mondja -, a magasabb vízhőmérséklet miatt télen is volt kapás a patakon. Megváltozott a helyzet, kevesebb melegvizet enged ki az erőmű, mint korábban, és ez jelentősen megváltoztatta a viszonyokat.
- Ez azt jelenti, hogy a jövőben nem harapnak a halak a téli hónapokban a Barán?
- Tulajdonképpen igen, persze ez attól is függ, mennyire kemény a tél. Az idén nagyon enyhe volt az idő, és ez kedvezett a horgászoknak.
- Jelentősen lecsökkent az egyesület taglétszáma.
- Néhány évvel ezelőtt 1100 körüli volt a létszám, most hat-hétszáz közötti. Négy évvel ezelőtt az elnökség létszámstopot rendelt el, mert úgy láttuk, hogy a vízterület nagyságához, a horgászati lehetőségekhez képest túlságosan sokan vagyunk.
- Egyáltalán nem vesznek fel új horgászokat?
- A százhalombattaiakra nem vonatkozik, természetes, hogy az a helybeli felnőtt vagy ifi, aki horgászni szeretne, tagja lehet az egyesületnek. Azokat a jelentkezőket viszont, akik más településen élnek, nem vesszük fel. A körülmények változása egyébként is azt eredményezte, hogy a környékbeli horgászok többsége nem is akar már Százhalombattára jönni, más, ennél kedvezőbb lehetőséget keres.
- A halfogási esélyeket rendszeres haltelepítésekkel növelik. Idén mennyi telepítést terveznek?
- Az eddig megszokott öt-hat alkalommal szemben nyolcat. Az összes mennyiség azonban nem növekszik, mert míg korábban alkalmanként 21-25 mázsa hal került a Barába, ez évben hatszor tizenöt mázsát telepítünk.
- Elképzelhető, hogy a Csónakázó-tóra hamarosan ismét pályázatot ír ki az önkormányzat. Nem gondoltak arra, hogy az egyesület is nyújthatna be igényt rá?
- Nem. A tó üzemeltetése túlságosan nagy terhet jelentene az egyesület számára. Gondoskodni kellene például az állandó őrzéséről, de még úgy sem lehetne megvédeni az orvhorgászoktól. Az előző bérlő kutyás őrrel őriztette, ennek ellenére alig maradt hal a tóban. Körül kellene keríteni, azt azonban nem lehet, mert az emberek méltatlankodnának, amiért elzárják előlük a területet. Éppen ezért az egyesület inkább nem foglalkozik vele.
- Mire számíthatunk? Lesz itt még horgászparadicsom, vagy annak az időszaknak egyszer és mindenkorra vége?
- Az a régi állapot, amikor az erőmű ontotta a patakba a meleg vizet, többé nem tér vissza. Igyekszünk, hogy a körülményekhez képest a legjobb lehetőségeket biztosítsuk, ezért döntöttünk a gyakoribb haltelepítés mellett, mert így talán folyamatosan lesz kapás.
