Előző portréalanyunk azzal ajánlotta a Premier plán következő szereplőjének, hogy radikálisan gondolkodó embernek tartja. Watterich Gusztáv ezt azzal egészíti ki, hogy radikálisan gondolkodó, független magyar értelmiségi, aki megpróbálja a történések lényegét látni, nemcsak az okokat-összefüggéseket, hanem a következményeket is. Mint mondja, az ember célja az lehet, hogy a lelkében rend és béke uralkodjon, ami nyilvánuljon meg a környezetében is. Szembe kell nézni az elkövetett hibákkal, le kell vonni a szükséges következtetéseket és célszerű megtenni a kellő változtatásokat. Embert próbáló, manapság szinte megoldhatatlan feladat, ahol vizsga nincsen ugyan, de bukni hatalmasat lehet.
Tatabányán született, de három és fél éves kora óta Százhalombattán él.
- Boldog gyerekkorom volt – meséli. A szüleimtől megkaptam azt a szeretetet és lelki támaszt, amire szükségem volt. A felmenőimmel kapcsolatosan érdemes megemlítenem, apai ági őseim alapították az első drogériát a Kárpát-medencében, nevezetesen Budapesten, illetve volt egy tábornok ősöm, aki Bosznia-Hercegovina annektálása során kifejtett tevékenységéért bárói címet kapott. Anyai ági nagybátyámat, Bánki Józsefet az 1956-os forradalmat követően börtönözték be. Az általános iskola elvégzése után a budapesti József Attila Gimnáziumban tanultam, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemen (JATE) szereztem biológia-kémia középiskolai tanári diplomát. Ezután két, időben elkülönülő életszakaszban a JATE-n, illetve az ugyancsak szegedi Szentgyörgyi-Albert Orvostudományi Egyetemen dolgoztam kutatóként. Ez utóbbi helyen elért eredményekkel kapcsolatos publikációk a hazai és az élvonalbeli nemzetközi szaksajtóban is megjelentek.
- Sikeres pályakezdése után mégis váltott. Miért?
- A kutatói munka nem igazán olyan természetű, amilyennek a kívülállók hiszik. Amennyire látom, az önállóság minimális, rossz anyagi kondíciók mellett inkább félintelligens rabszolgákra van szükség. Az eredeti gondolkodás kezdőként halálos bűn, a nem a hivatalos irányvonallal harmonizáló elképzelések megvalósítása gyakorlatilag kivihetetlen. Az úgynevezett rendszerváltást követően, életem két nagy, kutatással kapcsolatos időszaka között a nagybátyám ösztönzésére és segítségével a Magyar Köztársaság Információs Hivatalába kerültem, ahol az eltöltött két és fél év alatt értékelő-elemző tisztként tevékenykedve hírszerzőtiszti diplomát is szereztem. A cél a pártállami beidegződésekkel rendelkező állomány nemzeti gondolkodású értelmiségiekkel történő felváltása volt. Nem sikerült. Az önös érdekek mentén mozgó - tisztelet a kivételnek – igencsak középszerű emberek alkotta erőtér szellemiségével nehezen lehetett azonosulni, így a Horn-kormány hatalomra kerülését követően a kisebbik rosszat választva ismételten a kutatásban próbáltam szerencsét. Mivel a helyzet itt sem változott, az informatika irányába fordítottam életem szekerét.
- Két diplomával a zsebében az lett volna a logikus, ha nem változtat újból irányt…
- Nagyon fontos, hogy élete kezdetén kit mennyire céltudatosan indítanak el valamilyen irányban, hiszen az emberi élet két legnehezebb döntését, nevezetesen a pár- és pályaválasztást, megfelelő tudás és tapasztalatok híján nem nehéz elvéteni. Ebben talán nem volt szerencsém, emellett persze tagadhatatlan tény, hogy az említett időszakokban jómagam sem keveset hibáztam. A közelmúltban a Budapesti Műszaki Főiskolán informatikus-programozói diplomát szereztem, jelenleg is tanulok, mert a rendszergazdai szakirányt is el szeretném végezni.
- Az informatika sokak szerint eltávolítja az embert a valóságos világtól. Így van ez?
- Nem vagyok vérbeli informatikus, számomra az emberi kapcsolatok jelentik az élet értelmét. Talán ez az egyik legnagyobb baj a mai magyar társadalommal. A rendszerváltás nagy hatékonysággal tette tönkre ezeket. A fejlett világban erodálódtak ugyan az emberi viszonyok, de ezért kárpótol valamelyest a társadalmi jólét. Egyes elmaradottabb régiókban jólét nincsen ugyan, viszont talán erősebbek és tisztábbak az ember-ember közti kapcsolatok. Nálunk a kettő nagyon szerencsétlen kombinációja valósult meg. Talán ez is az egyik oka a Kádár-rendszerrel kapcsolatos, az emberek tömegeiben létező hamis nosztalgiának. Ugyanakkor világosan látható, hogy a viszonylagos nyugalomért óriási árat fizettünk.
- Ön ott volt a Kossuth téren, az MTV-nél történt eseményeknél, és jelen volt az október 23-i történéseknél is. Milyen színeket képvisel?
- Nem voltam és nem vagyok semmiféle párt tagja, még KISZ-tag sem voltam. Ugyanakkor jelen helyzetben azonosulni tudok a radikális jobboldal által képviselt egyes nézetekkel. Nevezetesen azzal, hogy a jelenlegi szélsőségesen nemzetellenes, balliberálisnak nevezett, valójában se nem bal, se nem liberális koalíciót azonnali hatállyal el kell távolítani a hatalomból. Az általuk reformoknak nevezett folyamatok valójában a társadalom még megmaradt kohéziójának szétverésére, az ország jelenének és jövőjének megsemmisítésére irányuló tevékenységnek minősíthetők.
- Úgy gondolja, hogy szándékosan tönkre akarják tenni az országot?
- Nem az számít, mit mondanak, hanem az, mit tesznek. A tetteik pedig ebbe az irányba mutatnak. Megjegyzem, a magukat jobboldalinak nevező parlamenti formációk hitelessége is erősen vitatható, hiszen jelenleg nem harcias retorikára, hanem azonnali tettekre volna szükség. Amíg nem késő. Ugyanakkor tény, hogy nem ők vitték csőd közeli helyzetbe az államháztartást. Világosan látszik az is, hogy a lakosság nagy tömegei még közép szinten sem igazodnak el a politika világában, amiben óriási felelőssége van a médiának, döntően a média kormány közeli részének, amely finoman szólva sem érdekelt abban, hogy a választók hiteles információk birtokában biztos kézzel választhassanak a rendelkezésre álló pártok, erőcsoportok és személyek tekintetében. Igaztalan eszközök igaztalan országhoz vezetnek, mondta Gyurcsány Ferenc. Üdítő kivételként ebben igaza volt.
- A kormány erőszakos eltávolítására gondol?
- Az egyik lehetőség a választások azonnali kiírása lenne, de ennél drasztikusabb megoldások is elképzelhetők. Nem vagyok pesszimista, nem vagyok lehangolt. Hitem van, illúziók nélkül. Nincsenek hamis elképzeléseim, de hinni, illetve saját hatókörben tenni kell a reménytelibb jövőért.
- Hogyan tervezi a sajátját?
- Folytatom tanulmányaimat, szeretnék megmaradni immár az informatika területén, másrészt erőfeszítéseket szándékozom tenni valamiféle használható angol nyelvtudás elsajátítása érdekében, mert amennyiben 1-2 éven belül nem sikerül érdemi változásokat elérni az ország életében, legalábbis elgondolkodom azon, hogy nem kellene-e máshol szerencsét próbálni. Tudja, sem magamnak, sem az esetleges gyermekeimnek, sem senkinek nem kívánok olyan jövőt, amely egy esetlegesen elbutított, félrevezetett ország, minimálbéren tengődő lakójának rabszolgaként vélelmezhető. Talán itt az ideje már a családalapításnak is.
- Egy javaslatot várunk öntől. Kiről szóljon legközelebb a Premier plán?
- Károlyi Józsefre, általános iskolai matematika-tanáromra gondoltam. Köztiszteletben álló, mindenki által nagyra becsült tanáremberről van szó. Baloldali beállítottságú, amivel a világon semmi gond nincsen, amennyiben azt valaki hitelesen teszi. Márpedig őt hiteles, egyenes jellemű embernek tartom. Szeretném, ha őt mutatná be a Hírtükör következő száma.