Georgiades Gáborné nemrég elhunyt férjétől vette át a stafétabotot, és a battai természetjárók idei első nagy megmozdulását már ő szervezte. A január tizenötödikei huszonnégy, illetve harmincnégy kilométeres teljesítménytúra előtt vele beszélgettem a bakancsos sportág kezdeteiről és jelenéről.
- Mikor kezdődött ez a túrázás iránti nagy szerelem?
- Nagyon régen, még a 60-as években, amikor megismertem a páromat. Ha esett, ha fújt, mindig útnak indult, mert azt vallotta, hogy az aktív pihenésnél semmi sem hasznosabb. Mindketten sportoltunk akkoriban, én vívtam, ő pedig kiváló birkózó volt, és talán innét is eredt nálunk a mozgás szeretete, amely egyre inkább találkozott a természettel, annak az eredeti és semmihez sem hasonlítható szépségével.
- A sport iránti szeretetet a gyermekeik is örökölték, hisz mindketten a battai kosárlabda „Dream Team” oszlopos tagjai?
- Igen. Péter és Gábor is kosaraznak, de ezt megelőzően sok más sportágat is kipróbáltak. Az állóképességük kialakulásában nagy szerepet játszott a túrázás is, hiszen már egészen kicsi koruktól kezdve jöttek velünk az erdőkön és hegyeken keresztül, ha elfáradtak, akkor az apjuk a nyakába vette őket.
- Hogyan vezetett ez a kedvenc időtöltés a férjénél Georgiades Gábornál odáig, hogy a Pest megyei Természetjáró Szövetség vezetője lett?
- Nem is tudom, ez úgy az évek, évtizedek alatt jött magától. Ő mindig újabb és újabb úti célt tűzött maga, magunk elé, és a kirándulások, illetve versenyek alatt rengeteg barátot szerzett. Szinte észre sem vette, de miután Százhalombattára költöztünk, azonnal hozzálátott a környék feltérképezéséhez, bejárásához. Bár itt a közvetlen közelben nincsenek nagy szintkülönbségek, nagy hegyek, illetve igazán jelentős erdők, de ő mégis nagyon megszerette ezt a vidéket. Szinte észrevétlenül szervezte meg az első túrákat. Másutt is felfigyeltek rá, és egyre többször hívták őt segítségül az ország minden részéből, ahol mozgósítani, lelkesíteni kellett. Talán nem véletlen, hogy a munkáját többször is elismerték különféle díjakkal, kitüntetésekkel, oklevelekkel, de ő sosem ez érdekelte, hanem valamiféle otthonról hozott belső erő és tűz hajtotta őt az egyre újabb túraútvonalak felé. Nagyon szeretett beszélgetni, és rendkívül megértő volt másokkal, ezért úgy érzem, rendkívüli módon ragaszkodtak hozzá az emberek.
- Miközben róla mesél, látom, hogy egy kicsit elérzékenyült. A férje halála gondolom nagy űrt hagyott maga után?
- Igen. Nagyon hiányzik nekem és a családnak is. Tudja, azért is folytatom, amit ő elkezdett ezzel a mostani túrával is, mert belül érzem, hogy, hogy ezzel ott fent örömet szerzek neki, és tulajdonképpen így ápolom és őrzőm meg talán legszebben az emlékét.
- Mennyien vesznek most részt ezen a hagyományos januári megmérettetésen?
- Előzetesen hatvanan neveztek a „Csavargás a Megyeszélen” teljesítménytúrára, és ők azok, akiknek január harmadik hétvégéje szent ebből a szempontból, hisz ők még havazásban is nekivágnának a távnak. Miután jelenleg szép napsütéses az idő, eddig már több mint százan nekiveselkedtekTöbbek közt Egerből is jönnek túrázók, de ők még nem értek ide.
- Hogy néz ki az útvonal?
- A 24 kilométeres etapot 6 óra, a 34 kilométereset 8 és fél óra alatt kell teljesíteni, és a terepen át kell haladni különböző ellenőrző pontokon, ahol érdekes feladatok várják a résztvevőket. Közben a túrázók megjárják Érdet, a Benta majort, Simonpusztát, a megyehatárt, érintik a Dunai Finomító MÁV állomását, a kiserdőt és a Római tábort. Ehhez kapnak egy térképvázlatot, egy ennél részletesebb útvonal leírást, valamint zsíros kenyeret lilahagymával, üdítőt, csokit, sőt még emléklapot és kitűzőt is.
- Mit üzen azoknak, akik még nem hallottak erről a csavargásról, miért érdemes erre eljönni?
- Azért, hogy ne csak a szellemi, hanem a testi frissességüket is megőrizhessék, és ez legalább olyan fontos, hisz manapság a fiatalok órákat tespednek a televízió és az Internet előtt, miközben az izmaik, lábaik valósággal elsorvadnak. Az, hogy jó levegőn, barátok közt beszélgetve sétál, avagy menetel az ember, a középkorosztálynak és az időseknek is ajánlott. Hallgassanak rám, ki kell mozdulni, és nem fogják megbánni!
- A battai természetjárók hova mozdulnak még ki ebben az évben?
- Nagyon sok szép tervünk van, és erről még éppen a napokban egyeztetünk. Szeretnénk elmenni egy-egy többnapos túrára a Bükkbe és a Zemplénbe, de tagjaink régi vágya az is, hogy bejárjunk valamennyit Erdély hegyeiből is. A túrázást nem szabad abbahagyni, csak újra és újra elkezdeni!
- Nagyon régen, még a 60-as években, amikor megismertem a páromat. Ha esett, ha fújt, mindig útnak indult, mert azt vallotta, hogy az aktív pihenésnél semmi sem hasznosabb. Mindketten sportoltunk akkoriban, én vívtam, ő pedig kiváló birkózó volt, és talán innét is eredt nálunk a mozgás szeretete, amely egyre inkább találkozott a természettel, annak az eredeti és semmihez sem hasonlítható szépségével.
- A sport iránti szeretetet a gyermekeik is örökölték, hisz mindketten a battai kosárlabda „Dream Team” oszlopos tagjai?
- Igen. Péter és Gábor is kosaraznak, de ezt megelőzően sok más sportágat is kipróbáltak. Az állóképességük kialakulásában nagy szerepet játszott a túrázás is, hiszen már egészen kicsi koruktól kezdve jöttek velünk az erdőkön és hegyeken keresztül, ha elfáradtak, akkor az apjuk a nyakába vette őket.
- Hogyan vezetett ez a kedvenc időtöltés a férjénél Georgiades Gábornál odáig, hogy a Pest megyei Természetjáró Szövetség vezetője lett?
- Nem is tudom, ez úgy az évek, évtizedek alatt jött magától. Ő mindig újabb és újabb úti célt tűzött maga, magunk elé, és a kirándulások, illetve versenyek alatt rengeteg barátot szerzett. Szinte észre sem vette, de miután Százhalombattára költöztünk, azonnal hozzálátott a környék feltérképezéséhez, bejárásához. Bár itt a közvetlen közelben nincsenek nagy szintkülönbségek, nagy hegyek, illetve igazán jelentős erdők, de ő mégis nagyon megszerette ezt a vidéket. Szinte észrevétlenül szervezte meg az első túrákat. Másutt is felfigyeltek rá, és egyre többször hívták őt segítségül az ország minden részéből, ahol mozgósítani, lelkesíteni kellett. Talán nem véletlen, hogy a munkáját többször is elismerték különféle díjakkal, kitüntetésekkel, oklevelekkel, de ő sosem ez érdekelte, hanem valamiféle otthonról hozott belső erő és tűz hajtotta őt az egyre újabb túraútvonalak felé. Nagyon szeretett beszélgetni, és rendkívül megértő volt másokkal, ezért úgy érzem, rendkívüli módon ragaszkodtak hozzá az emberek.
- Miközben róla mesél, látom, hogy egy kicsit elérzékenyült. A férje halála gondolom nagy űrt hagyott maga után?
- Igen. Nagyon hiányzik nekem és a családnak is. Tudja, azért is folytatom, amit ő elkezdett ezzel a mostani túrával is, mert belül érzem, hogy, hogy ezzel ott fent örömet szerzek neki, és tulajdonképpen így ápolom és őrzőm meg talán legszebben az emlékét.
- Mennyien vesznek most részt ezen a hagyományos januári megmérettetésen?
- Előzetesen hatvanan neveztek a „Csavargás a Megyeszélen” teljesítménytúrára, és ők azok, akiknek január harmadik hétvégéje szent ebből a szempontból, hisz ők még havazásban is nekivágnának a távnak. Miután jelenleg szép napsütéses az idő, eddig már több mint százan nekiveselkedtekTöbbek közt Egerből is jönnek túrázók, de ők még nem értek ide.
- Hogy néz ki az útvonal?
- A 24 kilométeres etapot 6 óra, a 34 kilométereset 8 és fél óra alatt kell teljesíteni, és a terepen át kell haladni különböző ellenőrző pontokon, ahol érdekes feladatok várják a résztvevőket. Közben a túrázók megjárják Érdet, a Benta majort, Simonpusztát, a megyehatárt, érintik a Dunai Finomító MÁV állomását, a kiserdőt és a Római tábort. Ehhez kapnak egy térképvázlatot, egy ennél részletesebb útvonal leírást, valamint zsíros kenyeret lilahagymával, üdítőt, csokit, sőt még emléklapot és kitűzőt is.
- Mit üzen azoknak, akik még nem hallottak erről a csavargásról, miért érdemes erre eljönni?
- Azért, hogy ne csak a szellemi, hanem a testi frissességüket is megőrizhessék, és ez legalább olyan fontos, hisz manapság a fiatalok órákat tespednek a televízió és az Internet előtt, miközben az izmaik, lábaik valósággal elsorvadnak. Az, hogy jó levegőn, barátok közt beszélgetve sétál, avagy menetel az ember, a középkorosztálynak és az időseknek is ajánlott. Hallgassanak rám, ki kell mozdulni, és nem fogják megbánni!
- A battai természetjárók hova mozdulnak még ki ebben az évben?
- Nagyon sok szép tervünk van, és erről még éppen a napokban egyeztetünk. Szeretnénk elmenni egy-egy többnapos túrára a Bükkbe és a Zemplénbe, de tagjaink régi vágya az is, hogy bejárjunk valamennyit Erdély hegyeiből is. A túrázást nem szabad abbahagyni, csak újra és újra elkezdeni!
