Évszázadokkal ezelőtti tapasztalat, hogy akik sóbányában dolgoznak, azok ritkábban kapnak légúti betegséget. A második világháború alatt tömegével menekültek az emberek a bombázások elől egy vesztfáliai sóbarlangba. Voltak közöttük krónikus betegek, asztmások, allergiások, akik közül többen észrevették, hogy már néhány órás ott tartózkodás alatt javult az állapotuk, enyhültek a tüneteik, sőt sokan teljesen meggyógyultak. Ez után a megfigyelés után indult el a sókúra tudományos vizsgálata, aminek az eredményeként megállapították, hogy a koncentrált só belégzése a betegek 50%-ára nagyon jó hatással van, és csupán 5% az, akinek egyáltalán nem használ.
A levegőben apró cseppekben lebegő só nemcsak a légutakra lerakódott váladékot oldja, hanem az egész szervezet ellenálló-képességét aktiválja. Jó hatással van a bőr egyes betegségeire, sőt az idegrendszerre is. Oldja a stresszt, és nyugodt, mély alvást tesz lehetővé.
Mindezt dr. Markó Ilona mesélte el a Szivárvány Óvodában, ahol február 1-jén sókamrát vehettek birtokukba a gyerekek. A gyermekorvos hangsúlyozta, hogy az óvodai sókamrát elsősorban a megelőzés szempontjából tartja nagyon hasznosnak. Megnyitásától az óvónőkkel együtt azt reméli, hogy kevesebb lesz a gyerekek között a felsőlégúti betegség, és általában javul az egészségi állapotuk.
Az óvodai kollektíva és a szülők közösen dédelgetett, régi vágya valósult meg az átadással – mondta el Kovács Lajosné óvodavezető. Kollégáival együtt nagyon fontosnak tartják, hogy minél több segítséget nyújtsanak a gyerekeket nevelő családoknak. Amelyik anyuka beül a csemetéjével a sókamrába elolvasni egy mesét, beszélgetni, játszani, maga is pihen, gyógyul, szépül közben, és ha arra is vállalkozik, hogy másik öt-hat kisgyereket is magával vigyen, más anyukáknak is segít ezzel. A sókamra olyan hely, ahol egyformán épül a test, a szellem és a lélek – ezért nagyon értékesnek tartják az óvodában.
Megnyitása sok jó szándékú ember összefogásának, áldozatvállalásának köszönhető – hangsúlyozta az intézményvezető. Az összesen egy tonna súlyú sótéglát egy érdi konduktor, Barbaricsné Fodor Eszter ajánlotta fel az óvodának, és egy apuka szállította a helyszínre, a tornaterem mellett berendezett kis szobába. A sóoldatot a szülők 1%-os felajánlásaiból vásárolták meg, a kamra kialakításához és üzemeltetéséhez pedig Somogyi Péter adott nekik tanácsokat. Ő annak a Somogyi István nevű festőművésznek a fia, aki 1966-ban nemzetközi feltalálói géniusz díjat kapott a Somadrin klímaoldatért, aminek megfelelő összetételére a véletlen folytán bukkant rá.
A kamrát úgy rendezték be, hogy szívesen beüljenek a gyerekek rajzolni, beszélgetni, mesét hallgatni. Elsősorban az egészségük megőrzését szolgálja, de azok is használhatják, akik éppen betegek, mert külön bejáraton is meg lehet közelíteni.
