Mintegy hetven városlakó volt kíváncsi Hoffmann Rózsa egyetemi docens, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pedagógiai Intézete vezetőjének, „A mai iskola a holnap kultúrájáért” című előadására. A rendezvényt a Keresztény Értelmiségiek Szervezete (KÉSZ) hozta létre a Magyar Kultúra Hetéhez kapcsolódva.
Hoffmann Rózsa elmondta, az emberek hajlamosak arra, hogy a kultúráról szólva megfeledkezzenek a nevelés, a tanítás szerepéről, pedig az adja tovább annak értékeit a gyerekeknek, a fiatal nemzedékeknek. Megítélése szerint a magyar és az egyetemes kultúra is válságban van. Az emberi életet öröktől fogva értékek vezérelik, ezek határozzák meg erkölcsiségünket is. Ideális értéknek mondta a jóságot, a szépet és a vigaszt. Mellettük vannak praktikus értékek is: a hasznos, a kellemes, a szükséges. Ezek az értékek gyakran egy irányba hatnak. Ahogy Kölcsey hirdette: „Hass, alkoss, gyarapíts!” Manapság a fogyasztói társadalom jelszava úgy szól: szeresd meg, fogyaszd el, élvezd!
Melyek lehetnek azok az intézmények amelyek megfordítják ezt a negatív trendet? A család, a templom, a tömegsport, az ifjúsági szervezetek és az iskola. A statisztikai adatok szerint a gyerekek harminc százaléka csonka családban él. Bár a népszámláláskor a lakosság hatvan százaléka vallotta magát valamelyik felekezethez tartozónak, csupán nyolc-tíz százalékuk gyakorolja vallását. Valódi tömegsportról nem beszélhetünk, és jól működő ifjúsági szervezetekről sem. Igen nagy feladat hárul az iskolára és a pedagógusokra.
1948-ig az iskolák nagyobb részét egyházak irányították. Miközben a közoktatás jelenlegi letéteményesei példaértékűnek tartják a liberális holland iskolarendszert, elfelejtik, hogy az ottani iskolák jelentős részét ma is az egyházak tartják fenn. A magyarországi rendszerváltás megszüntette ugyan az állami iskola monopóliumát, de ez csupán az intézmények nyolc százaléka került egyházi kezelésébe. A lepusztult épületek, a szegényes eszköztár ellenére túljelentkezés tapasztalható az egyházi iskolákban.
Az ezer éves múltra visszatekintő magyar iskola erősségének nevezte a nem poroszos, hanem humanista, közép-európai gyakorlatot. A pedagógus kitűzi a célokat, amikhez a tanulóval egyeztetve rendel feladatokat. Ezután elvárja, ellenőrzi és értékeli az eredményt.
Ám az új oktatáspolitika semmibe veszi a jól bevált pedagógiai gyakorlatot. Elrendeli, hogy az alsó tagozaton ne lehessen évet ismételni, a viszonyításra alkalmas érdemjegy helyett szöveges értékelést ír elő, és tíz százalékkal kívánja csökkenteni a kötelező órák számát. Az évismétlési tilalom oda vezethet, hogy a tanulók hézagos ismeretei miatt ötödik osztályban gyűlnek meg a pedagógusok gondjai. Halvány vigasznak mondta, hogy a szülőkkel egyetértve lehet évet ismételni. A kötelező óraszám csökkentése beláthatatlan következményekkel járhat, hiszen kevesebb a lehetőség csoportbontásra, felzárkóztatásra, korrepetálásra, sportra, szabadidős foglalkozásokra, kirándulások szervezésére. Az osztályfőnöki órák, amelyek a nevelői munkára adtak lehetőséget, szintén veszélybe kerülnek.
Általánosságban elmondható, hogy visszaszorul az iskola nevelő szerepe. A hazugság, az agresszió, az igazságtalanságok korában elmarad a szeretetre, kötelességtudásra, segítőkészségre való nevelés.
Mit tehet a pedagógus? Fenntartja a hagyományos iskola szellemét. Hasonló gondolkodású társaival összefogva nem enged a követelményekből, és megteszi mindazt, amit a követelmények is megengednek. Olyan helyi kerettantervet támogat, amely az ő elvárásainak is megfelel. Ha erre sincs mód, magára zárhatja az osztálytermet, és lelkiismerete szerint taníthat, nevelhet. És – nem utolsó sorban - tudatosíthatja a szülőkben, hogy az iskola nem az ellenségük.
Melyek lehetnek azok az intézmények amelyek megfordítják ezt a negatív trendet? A család, a templom, a tömegsport, az ifjúsági szervezetek és az iskola. A statisztikai adatok szerint a gyerekek harminc százaléka csonka családban él. Bár a népszámláláskor a lakosság hatvan százaléka vallotta magát valamelyik felekezethez tartozónak, csupán nyolc-tíz százalékuk gyakorolja vallását. Valódi tömegsportról nem beszélhetünk, és jól működő ifjúsági szervezetekről sem. Igen nagy feladat hárul az iskolára és a pedagógusokra.
1948-ig az iskolák nagyobb részét egyházak irányították. Miközben a közoktatás jelenlegi letéteményesei példaértékűnek tartják a liberális holland iskolarendszert, elfelejtik, hogy az ottani iskolák jelentős részét ma is az egyházak tartják fenn. A magyarországi rendszerváltás megszüntette ugyan az állami iskola monopóliumát, de ez csupán az intézmények nyolc százaléka került egyházi kezelésébe. A lepusztult épületek, a szegényes eszköztár ellenére túljelentkezés tapasztalható az egyházi iskolákban.
Az ezer éves múltra visszatekintő magyar iskola erősségének nevezte a nem poroszos, hanem humanista, közép-európai gyakorlatot. A pedagógus kitűzi a célokat, amikhez a tanulóval egyeztetve rendel feladatokat. Ezután elvárja, ellenőrzi és értékeli az eredményt.
Ám az új oktatáspolitika semmibe veszi a jól bevált pedagógiai gyakorlatot. Elrendeli, hogy az alsó tagozaton ne lehessen évet ismételni, a viszonyításra alkalmas érdemjegy helyett szöveges értékelést ír elő, és tíz százalékkal kívánja csökkenteni a kötelező órák számát. Az évismétlési tilalom oda vezethet, hogy a tanulók hézagos ismeretei miatt ötödik osztályban gyűlnek meg a pedagógusok gondjai. Halvány vigasznak mondta, hogy a szülőkkel egyetértve lehet évet ismételni. A kötelező óraszám csökkentése beláthatatlan következményekkel járhat, hiszen kevesebb a lehetőség csoportbontásra, felzárkóztatásra, korrepetálásra, sportra, szabadidős foglalkozásokra, kirándulások szervezésére. Az osztályfőnöki órák, amelyek a nevelői munkára adtak lehetőséget, szintén veszélybe kerülnek.
Általánosságban elmondható, hogy visszaszorul az iskola nevelő szerepe. A hazugság, az agresszió, az igazságtalanságok korában elmarad a szeretetre, kötelességtudásra, segítőkészségre való nevelés.
Mit tehet a pedagógus? Fenntartja a hagyományos iskola szellemét. Hasonló gondolkodású társaival összefogva nem enged a követelményekből, és megteszi mindazt, amit a követelmények is megengednek. Olyan helyi kerettantervet támogat, amely az ő elvárásainak is megfelel. Ha erre sincs mód, magára zárhatja az osztálytermet, és lelkiismerete szerint taníthat, nevelhet. És – nem utolsó sorban - tudatosíthatja a szülőkben, hogy az iskola nem az ellenségük.
