Édesapja is ezt a hivatást választotta, ő volt a Tolna megyei tűzoltóparancsnok. A család a laktanyában lakott, Gombor István már kisgyermekként látta ennek a munkának a szépségeit és nehézségeit, többször megtörtént, hogy egy-egy tűzoltáshoz magukkal vitték a kivonulók, és jóllehet, az autót nem hagyhatta el, látott oltást és mentést is.

- Az általános iskola elvégzése után a szüleim olajipari technikumba írattak – mondja. – Úgy látták, ez az ágazat fejlődőben van, és nem tévedtek. A technikum után mégiscsak tűzoltó lettem, megszereztem a felsőfokú tűzoltói végzettséget. 1972-ben a százhalombattai állami tűzoltósághoz olyan szakembert kerestek, akinek olajipari végzettsége is van, így kerültem a városba. A feleségem pedagógus, ő az iskolában helyezkedett el, én pedig először előadóként dolgoztam, négy év múlva pedig parancsnok-helyettes lettem.

- Mindvégig Százhalombattán dolgozott?
- Nem, ugyanis 1984-ben kiemeltek, a Pest Megyei Tűzoltó-parancsnokság parancsnok-helyettese lettem. Hat évet töltöttem ott, aztán jött a rendszerváltás, és egy országos tanácskozáson kifejtettem, milyen átalakulásokra lenne szükség a tűzoltóságon belül. Ezt követően a Belügyminisztériumban létrehoztak egy osztályt az átalakítás levezénylésére, ott dolgoztam három évig. Szép feladatnak látszott, de sajnos, a sok jó elképzelésből csak kevés valósult meg, felemás reform született. Az volt a vesszőparipám, hogy kisebb létszámú, de több és hatékonyabb tűzoltóságot kell kialakítani, más országokban van erre példa. Ausztriában körülbelül 2000 főállású tűzoltó szolgál, Magyarországon jóval több és ettől nem jobb a magyar tűzvédelem.

- Kisebb létszámmal hogyan működhet eredményesen a tűzoltóság?
- Nagyobb szerepet kell adni az önkénteseknek, és ez megvalósítható. A folyamat nálunk is elkezdődött, most már 63 olyan önkéntes köztestületi tűzoltóság működik, ahol csak néhány főállású szakember dolgozik, de mindig számíthatnak az önkéntesek segítségére. Ha kisebb a létszám, olcsóbb a fenntartás, és több helyen lehet létrehozni ilyen bázist. A hatékonyságához nem férhet kétség, mert a legfontosabb, hogy mennyi idő alatt ér ki a tűzoltóság a helyszínre. Minél közelebb van, annál gyorsabb, és ez a lényeg, mert kiszámították, hogy a tűz keletkezésétől számítva tizenhárom percen belül van reális esély az esetleges bentlévők kimentésére, utána már nagyon kevés.

- A minisztérium után újból Százhalombattára került. Miért döntött így?
- Megkerestek és elmondták, hogy létre kell hozni a finomító és az erőmű közös saját tűzoltó szervezetét, felkértek, hogy szervezzem meg a csoportot. Szívesen elvállaltam. Ki kellett válogatni azokat az embereket, akik ellátják majd ezt a feladatot, emellett el kellett készíteni a fejlesztési tervet. Túlzás nélkül mondhatom, hogy abban az időben, a FER létrehozása előtt főként látszatvédelem létezett, az eszközök elöregedtek, nem voltak alkalmasak a két üzemben lehetséges tüzek megfékezésére. Tudtam, milyen technikai feltételekre lenne szükség, ehhez elkészítettem egy hét éves fejlesztési tervet, amelynek az volt a célja, hogy fokozatosan kialakítsuk a speciális tüzek oltásához szükséges hátteret. Kétféle tűzesetre kellett felkészülnünk, a technológiai és a tartálytűzre, és mindegyik másfajta felszereltséget igényel. A programot sikerült megvalósítani, és ez elsősorban a tulajdonosok pozitív hozzáállásának köszönhető. Bíztak bennem, és ha valamit kértem, azt általában meg is kaptam. A fejlesztés befejezése után egy további ötéves programot indítottunk, amely azt a célt szolgálta, hogy a veszély- és a kárelhárításra is felkészüljünk. Természetesen nemcsak a technikát kellett fejleszteni, hanem a tűzoltóink képzettségét is, akik nagyon sokat tanultak. Rendszeresen gyakorlatokat tartottunk, mert a mi munkánkban íróasztal mellől nem lehet tapasztalatokat szerezni.

- Gyakran tartanak nemzetközi konferenciákat, amelyekre több országból érkeznek tűzoltók tapasztalatszerzésre. A FER tűzoltói is szerezhetnek másutt tapasztalatokat?
- Természetesen, hiszen nálunk is igaz, hogy elsősorban a más kárán kell tanulni. Az első években még tudtunk hazai tapasztalatokból profitálni, utána azonban szét kellett néznünk a világban. Rendszeres kapcsolatban állunk egy japán tűzvédelmi kutatóintézettel, tavaly látogatóban voltak a FER tűzvédelem munkatársai Rotterdamban, ahol nyolc olajfinomítónak van egy közös tűzoltósága. Még nagyon jó lenne, ha eljutnának Texasba, mert a tartálytűzoltás ott a legfejlettebb. Májusban ismét nemzetközi konferencia lesz Százhalombattán, gyakorlattal természetesen, a feladat ezúttal egy tartály körgyűrű oltása lesz.

- Aktív, mozgalmas évek után hogyan készül a nyugdíjra?
- Megnyugtat, hogy nagyon jó csapatot hagyok itt, vannak még feladatok, de adott a lehetőség a továbbfejlődésre. Az utódom, aki a helyettesem volt, ambiciózus, szakmailag is nagyon felkészült fiatalember, jó kezekben lesz a tűzvédelem. A munkát nem hagyom teljesen abba, a választási ciklus végéig még én vagyok a létesítményi és önkéntes köztestületi tűzoltók országos szövetségének( LÖTOSZ) elnöke, ez munkát is ad, emellett lehetőséget arra, hogy a reformelképzeléseimet megpróbáljam megvalósítani. Kicsit szomorú vagyok, amiért nyugdíjba megyek, annak ellenére, hogy előre elterveztem mindent, de erre mégsem lehet felkészülni. Új életritmust kell kialakítanom, amelyben kisebb szerepet kap a munka és nagyobbat a család. Van egy mondás, amely szerint mindent akkor kell abbahagyni, amikor legjobban megy. Azt hiszem, nekem ez sikerült.