-Hogyan töltötte az ünnepeket? Sikerült-e kipihenni a tavalyi év utolsó hónapjait, az önkormányzat megalakításának, a folyamatban levő ügyek átvételének bizonyára nem könnyű időszakát?
- Otthon, családi körben ünnepeltem. Jól esett a kikapcsolódás, hiszen valóban sok feladatom volt az elmúlt hónapokban. Nehezebb volt az átadás-átvétel, mint amire számítottam. Számos olyan ügyben kellett azonnal döntést hozni, amelyek az előző testület működése alatt indultak. A határidők betartása, a már folyamatban levő közbeszerzések miatt igen rövid idő alatt kellett olyan nagy horderejű és komoly anyagi kötelezettségvállalással járó kérdésekben döntéseket hozni, mint a termálkút-fúrás, az uszodaépítés, vagy az ipari parkban induló vállalkozók háza építése. Ezek mellett számos egyéb kérdésre – például a kisebb költséggel, de hasonlóan folyamatban levő beruházások ügyében – is gyors és megalapozott válaszokat kellett adnia az új képviselő-testületnek.

- Miket tekint 2007 legfontosabb feladatainak a saját és az önkormányzat számára?
- A legnagyobb kihívás az, hogy a városfejlesztés területén a hosszú távú jövőnket meghatározó döntéseket kell meghoznunk, szakszerűen és a lehető legnagyobb egyetértésben. Az idei évben az élet minden területén tapasztalható áremelések is komoly feladatok elé állítják az önkormányzatot. A közintézmények működése, a városüzemeltetés jelentősen drágulni fog. Arra kell törekednünk, hogy ez ne járjon az önkormányzat által nyújtott ellátások, szolgáltatások romlásával. Meg kell őriznünk, sőt – ha lehetséges – emelnünk kell ezeknek a színvonalát. Másrészt annak is meg kell találnunk a módját, hogy amennyire lehet, enyhítsük az arra rászorulók megélhetési gondjait.

Fontosnak tartom, hogy felleljük azokat a pénzügyi forrásokat, amelyekkel a jelentősen megugró kiadások ellenére egyensúlyban tudjuk tartani a költségvetést. Ehhez olyan vállalkozásokat kell kitalálnunk és elindítanunk, amelyek üzleti hasznot eredményeznek. Ebben építenünk kell a két nagyvállalattal meglévő együttműködésünkre. Az előző ciklushoz hasonlóan be kell vonnunk a vállalkozói tőkét a városfejlesztés és üzemeltetés bizonyos szegmenseibe, és talán az előző ciklushoz képest nagyobb mértékben kell törekednünk arra, hogy saját fejlesztéseinkhez állami, illetve uniós támogatásokat nyerjünk el. Összességében nehéz év, igen nagy feladatok állnak előttünk, de úgy gondolom, nem lehetetlen a teljesítésük.

- Néhány nap múlva közmeghallgatást tart a 2007-es költségvetéssel kapcsolatban. A képviselő-testület már megalkotta a koncepcióját, mi az, amit a városlakóknak érdemes tudniuk erről?
- Kiemelném, hogy a rászorulók támogatására fordítandó keretet 50 millióval megemeltük 2006-hoz képest. A közintézmények, beleértve a polgármesteri hivatalt is az infláció mértékével megnövelt önkormányzati támogatással tudnak majd gazdálkodni, vagyis semelyik vállalt feladatunktól nem akarunk visszalépni, minden eddigi lakossági szolgáltatás minőségét meg akarjuk tartani. Folytatni szeretnénk a panelrekonstrukciós programot, a 2006-os vagy annál nagyobb mértékű önkormányzati hozzájárulás mellett. Megőrizzük, sőt reálértéken növelni kívánjuk a lakáshoz jutás sokféle helyi lehetőségét. Gondolok itt a helyi támogatásra, a munkáltatói kölcsönre, illetve a bérlakásépítésre is. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy az utóbbit még az idén el tudjuk indítani.

- A választási programjának egyik legfontosabb eleme volt a helyi közüzemi díjak emelkedésének megállítása. A legtöbb hazai nagyvárosban jelentősen megemelkedtek az árak január 1-jétől. Százhalombattán mire számíthatunk?
- Az energiaárak országos kiigazítása következtében elkerülhetetlen volt, hogy az áremelést a helyi távfűtés díjában is érvényesítsük. A képviselő-testület azonban úgy döntött, hogy a kormány által a rászorulóknak biztosított kompenzációt további helyi támogatással egészíti ki. Hogy mennyivel és milyen módon, arról az első negyedév végéig hozunk döntést. Legkésőbb erre a határidőre szeretnénk kidolgozni azt a differenciált szociálpolitikai támogatási rendszert, amely – esetleg visszamenőlegesen is – kompenzálná azoknak a kiadásait, akik saját erejükből nem képesek megoldani a megélhetés gondjait, illetve nem jelent számukra kielégítő megoldást az állami támogatási rendszer.

Ez a tervünk a távfűtéssel, a többi közüzemi szolgáltatás – a víz, a csatorna, illetve szemétszállítás – hatósági áráról pedig úgy határoztunk, hogy amíg nem készül el a már említett helyi szociálpolitikai támogatási csomag, addig ezeken nem hajtunk végre emelést.
Nehezen alakult ki ez az egyetértés, mivel a testület egyik része azt tartaná igazságosnak, ha valamilyen szinten érvényesítenénk az általános áremelkedést, és csak a valóban rászorulóknak biztosítanánk kompenzációt. A képviselők másik része viszont egyáltalán nem hajtana végre emelést. Az ő érvrendszerük gyengesége, hogy ebben az esetben olyanoknak is nyújtanánk a közpénzből támogatást, akik erre egyáltalán nem szorulnak rá. Az erénye viszont az, hogy így azokat a kertvárosi területeken élő battaiakat is támogatná valamilyen mértékben az önkormányzat, akik nem használják a távfűtést, így az ebben érvényesített kedvezmény nem érinti őket.

Nem könnyű igazságosnak lenni, hiszen mi alapján állapítja meg az önkormányzat, hogy ki a valóban rászoruló? Aki nem közalkalmazott, vagy állami foglalkoztatott, annak szinte lehetetlen ellenőrizni a valós a jövedelmét, illetve vagyoni helyzetét. Ha mégis megpróbálkozna ezzel az önkormányzat, az akkora apparátust és munkát igényelne, ami szinte már megkérdőjelezi, hogy érdemes-e egyáltalán foglalkozni vele.
Nyilvánvalóan sok dilemmával kell szembenéznie a testületnek, és emberpróbáló feladat lesz olyan megoldást találni, ami a szociális érzékenység és a valós egyéni teherviselés elvének is megfelel. Számos kérdésben kell még megegyeznünk, de abban egységesen gondolkodunk, hogy segíteni kell azokon, akik nem tudnak több munkával, többletjövedelem-szerzéssel védekezni a leszakadás ellen. Sokan vannak ilyenek: betegek, idősek, átmenetileg vagy tartósan munkanélküliek. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki megkapja az önkormányzat terveivel, döntéseivel kapcsolatos korrekt tájékoztatást, és minden lehetőséget megragadjunk a véleménykülönbségek ütköztetésére, a konszenzuskeresésére, hiszen, sajnos, sokak számára sorskérdésről van szó.

- Ahogy Ön is említette, számos nagyberuházás áthúzódott az előző választási ciklusról. A BMK, a sportcsarnok, az uszoda felújítása, illetve a termálfúrás. Mi lesz ezeknek a sorsa?
- Két csoportra osztanám ezeket. Az elsőbe azok tartoznak, amelyeket nagyon alaposan, szakmai szempontok alapján körbe kell járnunk, és el kell döntenünk, hogy milyen tartalommal valósuljanak meg. Mert hogy szükség van rájuk, az nem kérdés. Ide tartozik minden, amit felsorolt, kivéve a termálfúrást. Persze ezzel kapcsolatban sem az a kérdés, hogy legyen-e. Ez - úgy gondolom - eldőlt. Nagyon értékes munkalátogatáson vettünk részt Veresegyházán hivatali szakemberekkel és öt képviselőtársammal, ahol meggyőződtünk róla, hogy a termálvíz felkutatása és geotermikus hasznosítása vitán felül értelmes beruházás. Ha 30 fokos, vagy akörüli hőmérsékletű vizet találunk Százhalombattán, akkor például ebből a forrásból megoldhatjuk az uszoda és a strand melegvízellátását, de ha 60 fokos, vagy annál melegebb vizet lelünk, még ennél is tágabb lehetőségek nyílnak a hasznosításban. Ezzel fűthetnénk a közintézményeket, vagy akár a lakótelepet, amire van már példa az országban. Így optimális megoldást találnánk az energiaár-emelés miatti súlyos gondjainkra is.

Abban viszont nem hiszek, hogy a hőforrást wellnessközpont vagy gyógyfürdő létrehozására is sikeresen hasznosíthatná az önkormányzat. Hogy ez valójában illúzió, azt olyan települések példái támasztják alá, akiknél a költségvetést valósággal megroppantotta ez a hatalmas beruházás, de közel sem hozott ezzel arányos hasznot. Azt hiszem, a képviselők többségét nyomasztotta és elriasztotta egy ilyen kockázatos és költséges vállalkozás lehetősége, ezért is döntöttünk elsőként a termálfúrás elhalasztása mellett.
A geotermikus hasznosítás viszont messze nem olyan kockázatos és nem is jár akkora invesztícióval, vagyis életszerűbb elképzelés, mint a gyógyfürdő. Az első negyedév végéig készül el az erre vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány. Bízom benne, hogy a megjelenő uniós fejlesztési pályázatok között találunk legalább egyet, amire benyújthatjuk ezt, és megfelelő érdekérvényesítéssel kedvező elbírálást érhetünk el. Ez megsokszorozná a termálvízzel kapcsolatos lehetőségeinket.

- A képviselő-testület ülésén elhangzott, hogy januártól elindulnak az uniós pályázatok, amelyek révén soha nem látott fejlesztési támogatáshoz juthatnak a magyarországi települések. Jó lenne, ha addigra már kész, mindenki számára elfogadható tervekkel rendelkezne az önkormányzat. Önnek mi a véleménye erről?
- Elméletben ez nagyon szép gondolat, és jó lenne, ha így lenne, de ehhez a miénknél sokkal kiszámíthatóbb világban kellene élnünk. Eddig minden egyes pályázati évben alapjaiban változtatták meg a pályázati feltételeket, a támogatás intenzitását, az igényjogosultak körét és minden egyéb feltételt. Erre nem lehet felkészülni. A másik tapasztalatom az, hogy az utóbbi egy-két évben olyan szűken határozták meg a beadási határidőket, hogy valóban szinte csak annak volt esélye, aki kész pályázattal rendelkezett. Ráadásul egy-egy építési terv, amely a pályázat elkészíttetéséhez nélkülözhetetlen, igen tetemes pénzbe - az építész kamara útmutatása szerint a bekerülési összeg mintegy öt százalékába - kerül. Igaz, nemcsak ez sok, hanem az is, amit egy-egy sikeres pályázattal nyerni lehet. Azt hiszem, az egészséges középút az, ha hosszú távú városfejlesztési stratégiával rendelkezünk, mert könnyebb egy-egy meglévő tervet a már kiírt pályázathoz igazítani, mint a semmiből létrehozni egy újat.

- Január 28-án ismét választást rendeznek Százhalombattán, az egyes körzetben, aminek eredményeként egy újabb képviselővel egészül ki a testület. Mi a véleménye, mekkora jelentőséggel bír ez a választás az önkormányzat összetételét és jövőbeni hatékonyságát illetően?
- Nagy a jelentősége azzal együtt, hogy a kialakult erőviszonyokat kétségtelenül nem tudja átrendezni. A testület hatékonysága szempontjából azt tartanám a legszerencsésebbnek, ha az ÉSZKE jelöltje jutna be, mert ezzel erősödne a pártoskodásoktól mentes, csak lakossági elkötelezettséget vállaló, szakmai alapon politizáló vonal. Úgy gondolom, akik pártszervezetek képviselőiként politizálnak, azok az őket körülvevő világ jelenségeit bizonyos párt ideológiai alapon próbálják megérteni, és ezen a szemüvegen keresztül nézve igyekeznek a kihívásokra válaszokat találni. Mi civilek az ÉSZKÉ-ben politikai ideológiától mentesen, két egymással egyenértékű rendező elv szerint működünk. Az egyik a többségi érdek, a másik a ráció. Minden további fontos kérdés ezekből számunkra levezethető. Természetesen szükség van a pártokra, de egy Százhalombatta méretű közösségben talán a civilek elfogulatlanabbul tudnak irányítani.

A civil jelenlét erősítését általában is fontosnak tartom. A kiegyensúlyozó jelenlétünknek is betudható, hogy reményteli a képviselő-testületen belüli munkamorál, az egymáshoz való viszony. Bár vannak vitáink, időnként erős érzelmi fűtöttséggel, ennek ellenére még senki nem ment el odáig, hogy megsértsen másokat. Természetesen ez nem csak a civilek jelenlétén múlik, hanem azon is, hogy a meghatározó személyek velem együtt úgy gondolják, hogy nem másokat kell legyőzni, hanem elsősorban a saját hibáinkat. Ha ehhez tudjuk magunkat tartani, akkor Százhalombatta és vele együtt mindannyian nyerni fogunk.