Szülei Tárnokról költöztek Százhalombattára, a munka hozta őket a településre. Mikulásik Gábor már itt született, itt végezte el az általános iskolát, utána pedig kitanulta a szobafestő-mázoló-tapétázó szakmát. Kezdetben a 26-os építőipari vállalatnál dolgozott, néhány év múlva pedig az erőműben kapott munkát. Volt karbantartó, majd címfestő, most pedig mint minőségi és műszaki ellenőr tevékenykedik, főleg a korrózióvédelem és vasbeton építmények állagmegóvása a feladata. Mint mondja, erőművesnek lenni nemcsak annyit jelent, hogy oda jár az ember dolgozni, hanem azt is, hogy a szíve egy darabja akkor is az erőműben van, ha éppen nem dolgozik. Olyan közösség tagja, ahol mindenki büszke arra, hogy oda tartozik.
- Kimondottan rossz gyerek voltam – meséli. – Nagyon kemény nevelést kaptunk otthon, és ez dacot váltott ki belőlem, sok borsot törtem a szüleim és a tanáraim orra alá. Később aztán beértem, úgy hogy cáfolom azt a mondást, hogy az ember nem változik. Az én esetemben is kicsírázott az elvetett mag, visszataláltam arra az útra, amelyikre a szüleim szántak.
- Milyen hatások váltották ki ezt a fordulatot?
- A változás mindig emberekhez kötődött. Szerencsém volt, mert találkoztam olyanokkal, akiknek adhattam a szavára, akik példát mutattak. Idősebb emberek voltak, ezért az időseket ma is bölcseknek hívom, egy-két mondatuk, elejtett szavuk nyomán megszólalt a belső hang, hogy ez az az ösvény, amelyiken érdemes járni. Megtanultam odafigyelni másokra, később pedig rájöttem, hogy a beszélgetések során a legbölcsebb hallgatni és figyelni a másikat, hogy kiderüljön róla, milyen ember is valójában. Ennek a figyelemnek köszönhetem, hogy egyre több barátot szereztem, nem akármilyeneket, hanem minőségi embereket.
- Kit tart minőségi embernek?
- Nem vagyonra vagy előmenetelre gondolok. A minőségi ember őszinte, becsületes, szilárd értékrendje van és aszerint él. Magam is erre törekszem, és másokat is igyekszem erre irányítani. Négy gyermekem van, őket is ebben a szellemben nevelem. Az írás szerint, aki megtanul másokat felemelni, maga is felemeltetik, és ez így is van. Azt kapjuk vissza, amit adunk magunkból.
- Nagy szerepet játszik az életében a vallás?
- Volt egy időszak, amikor nem vettem komolyan a vallást. Akkoriban minden labilissá vált az életemben, mígnem visszataláltam a jó útra. Isten néha megrázza a fát, és olyankor tudni kell, mibe kapaszkodjon az ember. A hit megerősít, de nem tesz kérkedővé, inkább igyekszem mindig a háttérben maradni, bár nem mindig sikerül, előbbre löknek. Aktív tagja vagyok a százhalombattai Római Katolikus Egyházközségnek, és nemrég a Szent István Király Alapítvány kuratóriumi elnökévé választottak.
- A cserkészcsapat tevékenységébe is bekapcsolódott…
- 1993-óta cserkészkedem. A cserkészet csodálatos életforma, és nagyon sajnálom, hogy nem népszerűbb. Ez szerintem azzal magyarázható, hogy keveset tudnak az emberek a cserkészekről, sőt, talán olyanok is akadnak, akik egyáltalán nem tudják, mit csinálnak. Hatéves koruktól foglalkozunk a gyerekekkel, és most már jó körülmények között, hiszen egy penészes pincéből átköltözhettünk az Óvárosi Sportcentrum tetőterébe. Nem vagyok vezető a cserkészek között, nincs meg hozzá a képzettségem, de nagyon szeretek közöttük lenni. Ebben a városban, ahol sok a kallódó fiatal, sokkal nagyobb szerepet kellene játszania a cserkészetnek. Remélem, hogy ez változni fog, mert csapatban sokkal könnyebb leküzdeni a nehézségeket, mint magányos Grál-lovagként. Egyik testvérvárosunkban, a lengyelországi Brzeskoban minden iskolában ott vannak a cserkészek.
- Munkahelyén, a Dunamenti Erőműben a szakszervezeti munkába is bekapcsolódott.
- Igen, a munkatársaim megtiszteltek a bizalmukkal, így a szakszervezet és az üzemi tanács vezető-helyettese vagyok. Ennek köszönhetően a felügyelő bizottságba is bekerültem. Ez nagyon megtisztelő, és nagyon vigyázok rá, hogy rászolgáljak erre a bizalomra.
- A sok közéleti elfoglaltság sok időt és energiát igényel. Hogyan bírja?
- Mindez csak akkor lehetséges, ha minőségi partnere van az embernek, aki megérti ezt az elkötelezettséget, és nem akadályozza, hanem biztosítja a hátteret. A feleségemre mindig, mindenben számíthatok.
- Milyen tervei vannak, mit szeretne elérni?
- Vallom, hogy minden embernek küldetése van. Az én küldetésem az, hogy szebbé, jobbá tegyem a világot a magam eszközeivel. Feladatok állnak előttünk, nehézségek, amelyeket le kell küzdeni, és sokszor úgy tűnik, hogy nem boldogulunk ezzel. Az átlagember hajlamos arra, hogy beletörődjön, nekem pedig az a dolgom, hogy kinyitogassam az ajtókat. Nem a valóságosakat, hanem a fejekben lévőket. Minden reggel azzal kelek fel, hogy ismét egy nap, amikor meg kell próbálnom megváltoztatni valakit.
- Véleménye szerint mi a mostani kor legnagyobb problémája?
- Nagyon haragszom a televízióra. Az ember az önálló gondolkodás képességével született, a televízió pedig eltompítja ezt, és elvész a józan ítélőképesség is. A készen kapott vélemény kényelméért nem szabad lemondani az önálló véleményalkotás adományáról. Ezzel is magyarázható az a sok hibás döntés, amelyeket az emberek hoznak. Úgy kell élni, hogy tudjuk, minden, amit cselekszünk, előbb-utóbb visszhangozni fog, ezért minden tettünket meg kell gondolnunk, hogy évek múltán ne kelljen szégyenkeznünk miatta.
- Egy javaslatot várunk öntől, kiről szóljon a következő Premier plán?
- A legkisebbik gyermekem keresztanyjára gondoltam. Kalácska Mónikának hívják, az Arany János iskolában pedagógiai asszisztensként segít a gyermekek nevelésében, van három saját gyereke, emellett sok gyereknek ő a lelki keresztanyja. Nagyon melegszívű személyiség, árad belőle a szeretet, nem tud úgy elmenni a másik ember mellett, hogy ne lenne hozzá egy jó szava. Nagyon aktív, mindenhol ott van, olyan, mint egy őrangyal. Őt javaslom.
