- A városközpontra először a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat készített beépítési terveket 1978-ban. A főteret ma is meghatározó épületeket ’86-ban adták át, és ezzel egy időben alakították ki magát a „felvonulási teret”. Húsz év elteltével az Olajláng emlékművet csodaszarvas legendára cseréltük, a „felvonulási térből” pedig Szent István tér lett, funkciója azonban változatlan maradt. Inkább csak felvonulásra és vigyázzállásra alkalmas...

- Nem válhatott valódi, kellemes térré, mert hiányoznak a térfalak és azok a funkciók, amik otthonossá tehetnék. Dominál a városháza és a tiszteletreméltóság. Eredetileg egyébként igazi, azaz épületekkel határolt térnek tervezték, a mostani parkoló helyén szálloda, a Szent István templom helyén szolgáltató-központ épült volna. Érdekes, hogy azok a terek, amiket szeretünk, történelmileg alakultak ki. Ritka, hogy egy tervezett tér komfortos, szerethető is egyben. Ekkora kisvárosra, mint a miénk talán nincs is jó példa.

Egy főtér esetében az is fontos, hogy jellemezze a települést. A battai főtéren járó nem biztos, hogy tudja, hol jár. És nemcsak azért, mert nincsenek eligazító táblák…

Egy igazi főtéren szívesen időz az ember, és ide hozza el a városba látogató barátait, rokonait is. Ehhez kirakatok, kávézóhelyek, kerthelyiségek szükségesek. A mostani pályázat célja, hogy olyan ötletek birtokába jusson az önkormányzat, amikkel el lehet indítani egy ilyen városközpont kialakítását. Hozzáteszem, nemcsak a főtérre kértünk terveket, hanem a teljes városközpontra, az Erkel körút, Arany János utca, Damjanich út által határolt, hat és fél hektáros területre.

- Azon túl, hogy élvezhetőbb lesz, milyen új funkciókkal bővülhet a városközpont?
- Szükség lenne egy ifjúsági központra, ahol otthonra lelhetne több olyan funkció, is, amelyeknek nincs jó helye a művelődési házban. A mostaninál kulturáltabb körülményeket kellene teremteni a különböző fesztiválok rendezvényeinek is. Hogy tovább ne menjek, a sörsátor építészetileg környezetszennyezésnek minősül. Igényesebb lenne a térhez illeszkedő, mozgatható pavilonokat beszerezni vagy terveztetni az alkalmi rendezvények számára, ahogy azt például a Vörösmarty téren is láthatjuk. A művelődési ház és a református templom mögötti terület is igen izgalmas lehet tervezés szempontjából. Részleges beépítésére több elképzelés is napvilágot látott korábban. Ebbe az irányba képzelték el a művelődési ház bővítését is. Itt megvalósítható például a szabadtéri színpad, parkolók és egyéb pihenő parkot jellemző építmények.

- A számos elkészült, elfogadott, majd elfelejtett beépítési terv külön érdekessége a városrésznek. Ezek az elképzelések zömében a környéken élők tiltakozása miatt maradtak meddők.
- Természetes jelenség, hogy az emberek védik a meglévőt, ami a környező településekhez képest mégiscsak sokkal szebb. Hozzáteszem, ez elsősorban a parkosításnak és a térburkolásnak köszönhető. Valóban volt kezdeményezés és jóváhagyott rendezési terv a katolikus templom környéki terület beépítésére. Ez a környék lakóinak tiltakozása miatt állt le. Tehát van rá példa, hogy az önkormányzat érzékenyen reagál egy-egy hangadó csoport véleményére, és ilyenkor a városfejlesztési döntések elhalasztódnak.

- Szóval némi politikai bátorság is szükséges ezek megvalósításához…
- Éppen azért döntött az önkormányzat az ötletpályázat kiírása mellett, hogy a lakosságot ne kész tények elé állítsa, hanem több – szakmailag igényes – elképzelést tudjon elé tárni, amiket aztán meg lehet vitatni. Ahhoz a megoldáshoz kell eljutni, amit ténylegesen az itt élők többsége támogat.

- Ez azonban igen drága és időigényes feladat.
- Ellenkezőleg. Az volt drága, sőt felesleges kiadás, hogy az elmúlt ciklusban konkrét rendezési tervek készültek, amiket az önkormányzat kifizetett, majd a megvalósítás szakaszában leállított.
Ezeknek a kudarcoknak egyébként nemcsak a lakossági ellenállás volt az oka. A probléma másik része szakmai jellegű.
Viszonylag nagy területről van szó, amit egybefüggően kell szemlélni, és aminek a beépítését kellő tudás és szakmai tapasztalat hiányában nagyon el lehet rontani. Ebben az 6,5 hektáros területben jóval több lehetőség van, mint amit az eddig beérkezett tervekben viszontláttunk. Ezért kell, hogy a legnevesebb építészektől kérjünk tervjavaslatokat.

- Én még mindig azt mondom, hogy nem lehet ezt olcsón megúszni…
- Az ötletpályázaton való részvételért fejenként 500 ezer forintot fizetünk a megnevezett tervezőirodáknak, ezen felül díjazzuk az elkészült terveket a bíráló bizottság döntése alapján. Az egész pályáztatásra 9,5 millió forintot különített el az önkormányzat. Ezért feltehetően hat különböző tervdokumentációt kapunk. Ha csak egyetlen beépítési tervet rendelnénk meg, azért húsz millió forint körüli összeget kellene kifizetnünk. A felkért tervezők beépítési vázlatokat, tömegvázlatokat adnak meg, de aki nyerni akar, nyilván részletesebben kidolgozza az ötleteit.
Véleményem szerint az lenne a város számára a leghasznosabb, ha az ötletekből a nevesebb építészek tervei megvalósulhatnának. Ez egyébként nemcsak azt garantálná, hogy szép és jól funkcionáló városközpont épülne. Egy neves építész által tervezett épület mellé a magántőke is szívesebben épít, vagyis az értékesíthető területeket sokkal jobb áron adhatná el a város.
Ezzel – azt hiszem - válaszoltam arra a kérdésre is, hogy miből lehet megvalósítani az új városközpontot. Azokat a területeket, amelyeket üzletek, presszók, szolgáltató épületek számára jelölnek ki a tervezők, el lehet adni, azaz üzleti befektetőkre lehet bízni a beépítésüket. Az árukból finanszírozhatóvá válhatnak közösségi funkciókat ellátó épületek, mint például az ifjúsági centrum.

- Ezek után már csak egy kérdésem maradt: vajon hány év múlva épül fel álmaink városközpontja?
- Biztosan nem jövőre. De hogy felépüljön, méghozzá reális áron, azt csak ilyen módon, az egész területet egységként kezelve és tervezve lehet elérni. Jó példa erre a Régészeti Park, amely rendelkezik már hosszú távú beépítési tervvel, így mindig lehet tudni, melyik az a soron következő lépés, amit érdemes megtenni, ha nyílik rá lehetőség.