Sági Szuzi éppen bekonferálta az érdi Teleki Sámuel iskola Vincellér csoportjának produkcióját, a Megcsípett egy bolha című koreográfiát. A kislányok üveges- és a fiúk botos-táncát tapsolhatta meg a nagyérdemű. Közben hagymás, zsíros kenyérrel, pogácsával, süteménnyel, üdítővel telt tálcákkal igyekeztek ki a büféből az anyukák, apukák táncoló, ugrabugráló csemetéikhez. Felsorolni is nehéz lenne, hányféle foglalkozást ötlöttek ki a Pesovár iskola, de azt is bajos lenne megállapítani, hogy melyik aratta a legnagyobb sikert. Ugrós táncot, lassú- és gyorscsárdást lehetett tanulni, a lányok fejükre helyezett babzsákkal próbálgathatták az üveges-táncot. Mindezt a Méta Népzenekar fülbemászó muzsikájára. Beugratós kérdések is elhangzottak, a helyes válaszokért csoki járt. Megtapsolták a mulatók a Forrás szólótáncosait: Hollós Petrát, Gréger Tamást, Szubály Viktóriát, Kajtár Juditot és Nagy Pétert. Mindenkit elragadott a hév a „suridom” nevű népi játék során, aminek lényege, hogy a fiúk tánc közben gyorsuló ritmusban lábuk alatt, között, forgattak egy kendőt, amit a fejük fölé kellett emelniük, valahányszor elhangzott a suridom szó. Kimaradt, aki leejtette a kendőt, vagy kiesett a ritmusból. A Csemete Forrás Galiba című produkciója után a szervezők négy csoportra osztották a gyerkőcöket, hogy versenyszerűen mérkőzhessenek meg a Márton-napi népi játékokon. Talán a papiros tánc keltette a legtöbb derültséget. A pároknak egy kiterített újságon kellett táncolniuk, aki lelépett róla vagy elszakította, az kiesett. Az eredményhirdetés után táncház következett. A mulatságot az érdi Széchenyi István iskola Nagykutyavár produkciója zárta.

A kézműves foglalkozásokra még akadt vevő, de a meghirdetett babaházra, hajfonásra már nem igazán. A legkisebbek is szívesebben próbálgatták a táncmotívumokat a ropogós muzsikára. Talán igazuk is volt. Ha pedig felnőnek, talán akkor is a táncházat választják a diszkó helyett...