Szegedi Éva tanító, gyógypedagógus, magyar szakos tanár, életének 75. évében április 16-án hunyt el. A hamvasztás utáni búcsúztató a Százhalombattai Temető ravatalozójában lesz 2021 május 7-én, 13 órakor. A család azt kéri, hogy a gyászolók kegyeletüket csak egy-egy szál virággal fejezzék ki.
Egy nagyszerű ember ment el, egy EMBER, aki jó és igaz volt, hatalmas, mindenki számára nyitott szívvel és szakmai elkötelezettséggel élt. Ő volt az Arany Iskola "keresztanyja", ötlete nyomán választott nevet az intézmény.
Emlékére álljanak itt az őt szerető, tőle búcsúzó barátok, tanítványok, ismerősök gondolatai:
"Több évtizedes barátság fűzött Évához, olyan barátság, amilyen ritkán adatik meg egy ember életében. Nemcsak egy munkahelyen dolgoztunk hosszú évekig, hanem olyan volt Ő nekünk, mintha családtag lenne."
"Mások örömében lelte örömét, mások javára élte az életét. Ő mindig mindenkit csak szeretett, soha nem tolakodva, csak csendesen, finom humorral, kedvesen. Így tanított sokakat, hálásan azért, hogy adhat. Nem várt elismerést, köszönetet ezért, egyszerűen örült, ha tanítása célba ért."
"Halála előtt – az élet utolsó szikrájával – még citáltuk a János vitéz első énekét. Egyszer csak azt mondta: Mártikám, ez gyönyörű! Mi gyönyörű, kérdeztem. Hát az élet, az hogy itt vagyunk!"
"Búcsúzik a 8.a! A legjobb osztályfőnök volt, jobbat nem is kívánhattunk! Szeretett bennünket, mi is Őt! Nagy veszteség, hogy már nincs, de a rengeteg jó emlék megmaradt, már csak ebbe kapaszkodhatunk!"
"Mindenki szerette. A pedagógusok pedagógusa, és mindenki szívének kedves ember volt!"
"Nagy szakmai tudású és érzékű pedagógus volt. Szíve együtt dobbant a gyerekekével. Tanítványai tisztelték és nagyon szerették. Mi, a kollégái is."
"Nagyon-nagyon szerettem Őt! Ő volt az egyik legjobb, legtisztább, minden önös érdektől mentes, igaz Ember, akit ismerek."