A hospice mozgalmat 1967-ben indította el dr. Cicely Saunders angol orvosnő. Intézményt alapított, amelyben a fájdalomcsillapítást és a tünetek kezelését a családtagok bevonásával oldották meg. 1991-ben dr. Polcz Alaine pszichológus létrehozta a Magyar Hospice Alapítványt, három évvel később pedig az egészségügyi ellátó rendszerbe is bekerült a hospice ellátás. Fontosságához nem férhet kétség, hiszen hazánkban évente több mint harmincezren halnak meg rákban, és mind a beteg, mind pedig a család számára létfontosságú, hogy megkapják azt a segítséget, amely átsegíti őket a nehéz perióduson.

A palliatív ellátás akkor kezdődik, amikor a gyógyításra már nincs esély. Nem célja sem az élet meghosszabbítása, sem pedig megrövidítése, funkciója az, hogy minden létező eszközzel hozzásegítse a beteget, hogy az utolsó pillanatig emberhez méltó életet élhessen, és emberhez méltóan haljon meg. Az ellátásba beletartozik a fájdalom csillapítása a tiszta tudatállapot megtartása mellett, a tünetek kezelése, emellett a pszichés segítségnyújtás – amire nemcsak a betegnek, hanem a hozzátartozóknak is nagy szükségük van. El kell fogadniuk, hogy a halál az élet része, és a családnak nemcsak a beteg életében, hanem a halálában is részt kell vállalnia.

Százhalombattán a Gondoskodás 2000 Ápolási Szolgálat végez hospice és palliatív szolgáltatást, emellett az Idősek Gondozóházában is helyet kaphatnak a gyógyíthatatlan betegek, amennyiben otthonukban semmiképp sem oldható meg a gondozásuk. Ebben az esetben is van lehetőség a hozzátartozók gyakori látogatására. Fontos, hogy a beteg ne érezze elhagyatottnak magát, mindvégig része lehessen családtagjai szeretetében, törődésében.

A világnapi rendezvény előtt rajzpályázatot hirdetett a Gondoskodás 2000 Ápolási Szolgálat, és a beérkezett rajzokból kiállítást állítottak össze. A műsorban fellépett a Liszt Ferenc Vegyeskar, Krisztics Linett trombitált, Pőcze Julianna, az Idősek Gondozóháza lakója pedig előadta egyik versét, amely a tartósan beteg ember helyzetét érzékeltette.