- Budapesten nőttem fel – mondja. – Az általános iskola elvégzése után a Móricz Zsigmond Gimnáziumba jártam. Nagyon erős, nagyon szigorú iskola volt, nem éreztem jól magam, mert nem lehettem az, aki valójában vagyok. Gyermekkorom óta vonzódom a zenei világhoz, korán elkezdtem hegedülni, és nagyon fontos volt számomra a zene. Az I. István Gimnáziumban találtam meg azt a zenekart, ahová tartozni szerettem volna. Oda jártam zenélni a középiskolás évek alatt, sőt, ma is visszajárok, mert az a közösség gyökeresen megváltoztatta az életemet. Sokat utaztam, igazi barátokra találtam.

- Miért nem a zenei pályát választotta?
- Az, hogy szimfonikus zenekarban játszhattam, elegendő volt, nem vágytam ennél többre. Nem bántam meg, hogy nem lettem hivatásos zenész, az már olyan erőfeszítéseket követelt volna tőlem, amit nem tudtam és nem is akartam felvállalni. Érettségi után tanítóképzőbe mentem, ott is komoly zenei élet folyt: kamarazenekarban játszottam, kórusban énekeltem, azt csinálhattam, amit szeretek.

- Hogyan került Százhalombattára?
- Amikor elvégeztem a tanítóképzőt, férjhez mentem. Kezdetben Budapesten laktunk. A Fillér utcai általános iskolában tanítottam másfél évig. Nagyon szép időszak volt, mert abban az iskolában voltam korábban diák, és a régi tanáraim voltak a kollegáim. Nem korlátoztak, megvalósíthattam az elképzeléseimet. 1988-ban megszületett Bence, az idősebbik fiam, a következő évben pedig Százhalombattára költöztünk, férjem édesanyjához. 1991-ben született Péter. A gyes alatt elvégeztem Egerben a tanárképző főiskolát, és a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában kezdtem tanítani. Azóta is ott dolgozom.

- Kisebbik fiát gyakran láthatjuk városi rendezvényeken: táncol, verset mond, sokoldalú fiatalember. Sokat foglalkozik vele?
- Nagyon fontosak számomra a gyerekeim. Természetesen sokat foglalkozom velük. Az a lényeg, hogy őszinték legyenek, önkifejezőek, nyitottak a világ felé, mert a közönyös embernél nincs rosszabb. Szerencsére tehetségesek. Bence a színjátszásban jeleskedik. Ötödikes korától drámaiskolába jár, most pedig cserediákként Franciaországban tölt egy évet, mi pedig ez idő alatt egy japán kislányt fogadtunk a családunkba. Peti táncol a Forrásban, nemrég pedig érdeklődni kezdett a népi hangszerek iránt. Kislányunk, Eszter is nagyon nyitott. Három éves múlt, és mindent elles a nagyobbaktól.

- Hogyan tudja ezt az elvet a munkájában érvényesíteni? Az ének-zene tanítás ad erre lehetőséget?
- Heti egy énekóra nagyon kevés, ráadásul sokan azt vallják, hogy az ének nem számít. Nem kérem a gyerekektől, hogy otthon tanuljanak, viszont elvárom tőlük, hogy maximálisan dolgozzanak és figyeljenek az óráimon. Elkötelezett híve vagyok a tehetségfejlesztésnek, ha másképp nem megy, fortéllyal kell rávenni a gyerekeket, hogy azt tegyék, ami számukra hasznos. Meg kell tanítani őket arra, hogyan kell zenét hallgatni ahhoz, hogy élményt jelentsen számukra, és bátorítani kell őket, hogy énekeljenek. Valamilyen szinten mindenki tud énekelni.

- Mit tart legnagyobb sikerének?
- Nagyon sikeres volt a régi Bodzavirág kórus és az Orff zenekar. Emellett nagyon büszke vagyok arra, hogy megvalósítottuk kolleganőmmel, Gyurkóné Pálföldi Ilonával a Háry János előadást. Ugyanakkor ez volt a legnagyobb kudarcom is, mert azóta sem értem, miért nem kellett senkinek. Száz gyerek adta elő, nagyszerű darab volt. Szerettük volna több településen bemutatni, de nem volt iránta érdeklődés. Felfoghatatlan számomra, hogy Kodály országában a Háry János bukásra van ítélve…

- Milyen tervei vannak?
- Jelenleg nincsenek nagy terveim, nem is lehetnek, hiszen három és fél év után most tértem vissza az iskolába. Félállásban dolgozom, hogy sokat lehessek a kislányommal. Most a család a legfontosabb számomra, hogy otthon minden rendben legyen. Elsősöket és nyolcadikosokat tanítok. A kicsikkel még, a nagyokkal már nem lehetnek terveim. Az iskolai kórusban azokkal a gyerekekkel foglalkozom, akiket nem is tanítok. Emellett átvettem a Százszorszép városi gyermekkórust, amelyet, mert különböző iskolákba járnak a gyerekek, nagyon nehéz koordinálni. A Forrásnál éneket tanítok három csoportban, és 6 lelkes nagylánnyal is foglalkozom. A zene továbbra is fontos szerepet tölt be az életemben. Már több éve a Muzsikáló Százhalombatta Alapítvány kuratóriumának elnöke, illetve tagja vagyok. Nagyon szívesen szervezem Százhalombattán a koncerteket, hangversenyeket. Az érdi Bach Kamarazenekarban hegedülök, és nagyon szívesen játszom együtt a zeneiskolai tanárokkal is. Nem vagyok híve az egyéni sikereknek, szeretem a közös munkát, a közös eredményeket.

- Kit javasol, kiről szóljon legközelebb a Premier plán?
- Molnár Sándornét, a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola volt igazgatónőjét javaslom. Nagyon sokat segített nekem, megértette a törekvéseimet, és nem korlátozott. Hagyott dolgozni, ha pedig szükségem volt rá, támogatott. Nemrég vonult nyugdíjba. Nagyszerű embernek tartom, szeretném, ha őt mutatná be a Hírtükör.