A marosvásárhelyi színház egykori művésze már három alkalommal lépett fel Battán. Először évekkel ezelőtt, férjének könyvbemutatóján. Már akkor feltűnt kitűnő beszédtechnikája, színészi eszközeinek mértéktartó, gondos válogatása. Márciusi sanzonestjén – ahogy mondani szokták – a csilláron is nézők csüngtek, de nem maradt el a tomboló siker a drámai hangvételű szeptemberi előadáson sem. Drámai, mert a több sebből vérző Erdély magyar költői ritkán írnak derűs hangú, vidám verseket. Még a paródiáik is véresen komolyak. Az összeállításban olyan élő klasszikusok versei szólaltak meg, mint Kányádi Sándor, Hervay Gizella, Székely János, Farkas Árpád, Csíki László és Szőcs Kálmán.

A „két hazára mégis árva” színésznő kényszerpályára került. Annak idején címszerepeket bíztak rá a marosvásárhelyi színházban. De férjét az akkori román hatalom meg akarta semmisíteni, így a család az anyaországba menekült. Meister Évát elbocsátották korábbi munkahelyéről, a szolnoki színháztól, de mivel nem tudja elképzelni az életét színház nélkül, előadóesteken lép fel. „Az agyam is megbomolna, ha nem érezném magam körül a velem lélegző közönséget” – mondja. Van még a tarsolyában egy produkció, Kocsis István „Árva Bethlen Kata” című monodrámája, és újabb előadóestet tervez pajzán költeményekből Janus Pannoniustól Shakespearen át Villonig.
Nem mondhatni, hogy egysíkú művészről van szó, ezért szívesen tapsolunk majd neki, ha ismét meghívást kap városunkba.