Sikeres programokat csak úgy lehet megvalósítani, ha megtaláljuk azokat az embereket, akik az elképzeléseket sikerre viszik. Vagy úgy, hogy keresgélünk a lehetséges szakemberek között, és akiket alkalmasnak vélünk, megbízzuk a feladattal, vagy pedig úgy, hogy ismerve azokat az elhivatottakat, akik egy-egy terület motorjaiként csodákat képesek művelni, hozzájuk igazítjuk a programokat. Az utóbbi meggondolás vezette a város hajdani vezetőit, amikor Szigetvári József terveit befogadták: nem szabtak határokat, nem írták elő, mit tegyen, hanem engedték, hogy varázsoljon. Ugyanígy ismerték fel Rokonál György, a hetvenes évek végén a városba került sportfelügyelő képességeit. Nem volt szükség arra, hogy munkaköri leírásban rögzítsék, mi a dolga, mert lényegesen többet tett, mint ami a kötelessége lett volna.
- A sport nem a vezetőkért van – mondja a ma már 78 éves Rokonál György. – Ha a vezető egyben sportember is, annak örülni kell, de ez nem alapfeltétel.
- Ön sportoló volt korábban?
- Mindig sportoltam, versenyeken is vettem részt, megyei szintig jutottam, de nem tartottam magam sportolónak. Minden sportágat kipróbáltam: az atlétikát, a sakkot, a ping-pongot, a szertornát, a repülést. Kezdettől fogva úgy éreztem, hogy nekem inkább a sportszervezésben van a helyem, például alapító tagja voltam a nyíregyházi MADISZ repülő sportklubnak, később, a hetvenes években pedig a tollaslabda szövetség elnökségi tagja voltam. Ma is az a meggyőződésem, hogy a sport örökös változást jelent, éppen ezért mindig felkaroltam az úgynevezett „tűrt” sportágakat. Példa erre a tollaslabda, vagy az aerobic, kevesen tudják, hogy Százhalombattán működött az ország első aerobic csoportja.
- Hogyan került Százhalombattára?
- A Pest Megyei Sporthivatalban dolgoztam, és ott ajánlották nekem a százhalombattai sportfelügyelői állást. Gondolkodtam rajta, hogy elfogadjam-e, mert úgy láttam, hogy nem sok lehetőségem lesz ebben a városban. Óriási sportélet folyt, a nagyvállalatok erősen támogatták, ösztönözték a sportot, Szekeres József is sportbarát volt, annyira, hogy részt vett a mérkőzéseken. Szinte mindenki sportolt valamit, attól tartottam, hogy nem tudok újat hozni. Egy szervező számára nem az a kedvező, ha jól működő hagyományokat kell működtetnie, hanem ha ő építi fel a rendszert.
- Mégis elvállalta a feladatot. Beigazolódtak a fenntartásai?
- Folytattam a hagyományokat, emellett pedig kerestem a lehetőségeket a továbbfejlesztésre. 1980-ban megalakítottuk az SZTC-t, amely először tömegsport klub volt, két évvel később pedig testedző klubra változtattuk a nevét. Az SZTC befogadta a csoportokat, szereztem nekik helyet, ahol edzéseket tarthatnak és intéztem az adminisztrációt. Újabb és újabb csoportok alakultak, volt karate, amelyből később kivált a kick-boksz, létrejött a természetjáró csoport, gombavizsgáló állomást hoztunk létre a piacon, az iskolában délutáni sakkoktatást szerveztünk. Kihasználtuk a pályázati lehetőségeket, egy alkalommal például nagyobb összeget nyertünk, abból több lakóépületben az üres helyiségekben tornaszobát alakítottunk ki annak érdekében, hogy az embereknek legyen lehetőségük a testedzésre. Öt tornaszoba jött létre bordásfallal, súlyzókkal, szobabiciklivel, sőt, ahol elegendő hely volt, ping-pong asztal is került a szobába. A parkokban a betonasztalokra kézzel festettem fel a sakktáblát, nyáron sokan sakkoztak a szabadban, sőt, rendeztünk szabadtéri sakkbajnokságot is. Télen az iskolaudvarok egy részét fellocsoltuk, hogy legyen a gyerekeknek jégpályájuk, a dühöngőket pedig a tűzoltók árasztották el vízzel. Nagyon sokan korcsolyáztak abban az időben. Volt egy álmom, szerettem volna, ha létrehozunk egy műjégpályát a városban, de sajnos, nem lett belőle semmi.
- Mi a véleménye, hogyan lehetne eredményesebbé tenni a városi Mozduljunk programot?
- Nagyon fontos, hogy legyen sportolási lehetőség. Mindegy, hogy mit, de mozogjanak az emberek. Kerékpározzanak, fussanak, emellett az iskolákban nagyobb szerepet kellene adni a sportnak. Nem huszadrangú kérdés, hogy sportolnak-e a gyerekek, mert ha gyerekkorban megszeretik a mozgást, felnőttként is fontos lesz számukra. Jó szervezőkre van szükség, mert nem elég előállni egy jó ötlettel, meg is kell valósítani. Ahhoz pedig sokat kell dolgozni.