A 100 éve született nagy orosz író életét és munkásságát különleges magyar szemszögből, magyar ecsettel ábrázoló könyv áttekintést ad a művekről, beavat egy forgatagos nagy élet részleteibe és igyekszik megvilágítani Szolzsenyicin nem mindennapi személyiségét is.

"A legveszélyesebb az, hogy a Nyugat elvesztette veszélyérzetét, még azt sem veszi észre, honnan érkezik viharsebesen a fenyegetés (...), megsemmisülten kell, bizonyára, tudomásul vennünk, hogy ez a tapasztalat eleve nem adható tovább, mindenkinek mindent újra át kell élnie" – írta Szolzsenyicin 1976-ban, és mondatai azóta is fenyegetően időszerűek maradtak.

Domonkos László apai nagyszülei a trianoni békeszerződés következményeként menekültek el Bácskából. Tanulmányait szülővárosában végezte, a szegedi egyetemen 1976-ban szerzett magyar-angol szakos bölcsészdiplomát. Még ebben az évben újságíró lett, tizenkét évig a Délmagyarország kulturális rovatánál dolgozott kritikusként, később a Délvilág főmunkatársa lett. 1992 elején Csoóri Sándor hívására került Budapestre, a Magyarok Világszövetségének lapjához. 1994 elejétől 2009 végéig a Duna Televízió szerkesztője, több sikeres dokumentumfilm alkotója. 1990 tavaszától jelennek meg könyvei, elsősorban történeti esszéket, a közelmúlt históriai fehér foltjait feldolgozó dokumentumprózát ír, válogatott publicisztikáiból két kötet jelent meg eddig. Rendszeresen publikál a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Hitel, a Nagy Magyarország és a délvidéki Aracs hasábjain. Tagja a Trianoni Szemle folyóirat szerkesztőbizottságának, a lapszámok egyik állandó publicistája. A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) munkatársa.

Európai szellemiségű, egyben nemzeti értékeket felmutató munkásságát a Báró Eötvös József Sajtódíjjal ismerte el a Magyar Páneurópa Unió 2013-ban.