Tímeát gyermekkora óta tanította Bandy, Imrét szinte már felnőttként ismerte meg. Tímea azt vallja:„… kioldom gondolataim kötőfékjét, és megvárom, hogyan öltenek alakot a rajzban. Így beszélgetek magammal. A mostani munkáimat ezért párbeszédrajzoknak nevezem”. Imre pedig így ír a kiállítás anyagáról: „A művészet nekem elsősorban felfedezést, vizsgálódást, szemlélődést jelent, ami ha kitölti az űrt, amelyet érzek, mindig békével és elégedettséggel tölt el.”

László Bandy szólt képzőművész örök dilemmájáról, amikor magányosan ül a vászon, a rajzpapír előtt. Szólt perlekedéséről, vitájáról azzal az „angyallal”, aki a kezét vezeti, valamint küzdelméről a gondolataival és az anyaggal. Még szerencse – mondta –, hogy nemcsak magányos festők, hanem párok is vannak. Nemrégiben egy másik képzőművész pár mutatkozott be ugyanitt: Kürtösi Brigitta és Dohárszky Béla. Most pedig itt az újabb pár. Tímea és Imre alkatilag nagyon különbözik egymástól, de szellemileg örökké egyeztetnek, a művészetet pedig már közösen fedezik fel. Így oldódik közöttük a dialógus érett alkotásokká, és így jöhetett létre az egymással beszélgető képek egységes kiállítása. Az pedig külön szerencse, hogy ez a két pár nem csak a művészetben talált egymásra.

Sok mindent tudtunk meg (nevezzük így), azokról az ihletett percekről, amikor elindul, kifejlődik és befejeződik az alkotás folyamata. Amikor az ábrázolt figura elkezdi játszani a saját szerepét. Mert a képzőművész nem szavakban gondolkodik, hanem azonnal képekben, formákban fejezi ki magát. Aztán ha már kész a művészi „szituáció”, az azonnal mesélni kezd. De ez csak akkor jöhet létre, ha a művész hozzá tudja adni azt a többletet, amit nevezhetünk transzcendens plusznak, isteni képességnek, vagy bárminek, amin keresztül átszűrődik a művész mondanivalója. De nem azt és nem úgy mondja, ami és ahogy éppen eszébe jut, hanem azt, amit a világ is megért és elvár tőle. Beszélt a művész szürrealisztikus kódrendszeréről, ami soha nem titkos, csak nyitottan kell nézni a képeket, rajzokat, és minden rögtön érhetővé válik. Ahogy azon a jeruzsálemi, pünkösdi vasárnapon történt, amikor más-más népek fiai – szentlélekkel telve – tökéletesen megértették egymás szavát. Így telnek meg színekkel a fekete-fehérnek tűnő rajzok, felületek, így mozdulnak el és szólalnak meg a figurák.

Végül a mester megkérdezte az ifjú pártól „a művészet templomában”: „Akarjátok-e folytatni egymással a párbeszédet?” A válasz pedig igen volt. Aztán másnap, július 29-én Tímea és Imre az anyakönyvvezető előtt is igent mondott. Közös tárlatuk augusztus 10-ig látható.