Visszapillantva például NB I-s férfi kézilabda csapatunkra, eszünkbe juthat, hogy milyen gigászi csatában, sok-sok anyagi és egyéb herce-hurca után maradt benn az élvonalban Hemela Zsolt irányításával, fantasztikus örömet okozva számunkra Balázs Tibor Békésen szerzett utolsó másodpercbéli góljával. De sajnos, éppúgy felsejlenek az őszi zsinórban elszenvedett zakók is, és megállapíthatjuk, hogy most sem rózsásabb a helyzet, mint tavaly télen volt.

A sport azonban éppen ettől szép, hogy újra és újra talpra kell állni és bizonyítani, mint ahogy azt teszi városunk másik első osztályú férfi együttese, a rögbi is. A Battai Bulldogok a bronzérem után persze most ismét ezüstösebb és aranyosabb álmokat szövögetnek, akárcsak a battai kosaras „álomcsapat”, amely az első félévben még bukdácsolt, ősszel azonban már az elsők között menetelt az NB II-ben. Harmat Ákos és Macsali Róbert, az utóbbi két gárda kiválósága 2004-ben már nemcsak a pályán, hanem a pálya szélén is bizonyított, mindketten játékos-edzőként tevékenykedtek. Tevékenyen telt az óesztendő NB III-s labdarúgóink háza táján is, hisz júniusban az előző bajnokságban még csak a kilencedik helyen végeztek, de a mester, Szép Imre szisztematikus edzésmunkájának és a focisták áldozatos hozzáállásának köszönhetően immár bajnokként telelhetnek, és reménykedve várhatják a tavaszt a feljutást illetően. Persze, a szép eredményekhez összefogás, hit és lelkesedés is kellett, és persze pénz – tetszik, nem tetszik –, amely egyre fontosabb a sportéletben is.

Százhalombatta Város Önkormányzata igyekszik a lehető legnagyobb segítséget megadni a sportszakosztályoknak, de azt bizony észre kellett venni, hogy ez már nem az a világ, ahol a kurta farkú malac túr, avagy ahol a mesebeli aranyhalak teljesíthetnék a három kívánságot. Jó példák azonban a takarékos büdzsé mellett is akadtak, hiszen a VUK SE utánpótlás-nevelő munkájára fordított támogatás felhasználása mintaszerű volt, és decemberben örömet okozott együtt látni a sok battai úszó-, labdarúgó-, teniszező-, kézilabdázó- és triatlonos palántát. Apropó triatlon, sietek leszögezni, mint az ide élménybeszámolóra ellátogatott Kropkó Péter, hogy jobban meg kéne becsülni értékeinket, így a Százhalombattán élő Csomor Erikát is, aki 2004-ben újfent duatlon világbajnoki címet szerzett, és kitett magáért a legrangosabb megmérettetésen, a Hawaii Ironman viadalon is. És, ha már az értékeinknél tartunk, akkor tiszteletet parancsoló a battai modellező dinasztiák szereplése és kitartása is, hisz Mórotzék és Forraiék szabadidejüket és pénztárcájukat nem kímélve viszik jó hírünket szerte az országban és határainkon túlra is.

Ebből az aspektusból közelítve nem szabad elfelejtkezni Bodrogi Viktorról sem, akinek ugyan az egyesült államokbeli felkészülése nem úgy sikerült az ötkarikás játékokra, ahogy azt tervezte, de mégiscsak kivívta a kvalifikációt az olimpiára, ahol a huszadik helyen célba érni is dicsőség. Büszkék lehetünk persze a szintén Athénben járt két nagyszerű százhalombattai sportvezetőre, Kiss Lászlóra, a magyar úszó-válogatott szövetségi kapitányára és Sinka Lászlóra, az MKSZ főtitkárára is. A sort folytathatjuk Asztalos Dezsővel, aki az SZTC elnökeként tavaly első ízben szervezte meg a battai nemzetközi kadet tőrvívó versenyt. Persze, sokan megérdemelnék még, hogy a nevüket e helyütt megemlítsük, akiknek városunkban mindenük a sport, de nem lennék őszinte, hogyha kizárólag csak a pozitívumokról és a tündöklésről írnék.

2004 ugyanis a problémákról és a megszűnésről is szólt a sport területén, elég, ha csak az uszoda téli lefedésének elmaradására, avagy a lőtér továbbra is megoldatlan ügyére gondolunk, de panaszkodtak eleget a DESE kajakosai is, akik nagy múlt ide, nagy múlt oda, végül lehúzhatták a rolót, legalábbis az erőmű területén. No, de a sport - ahogy már korábban is említettem - éppen attól szép, hogy általában végül mindenki megtalálja benne a maga útját, és kiharcolja a sikert pályán és zöld asztalnál egyaránt. Ha valaminek vereség a vége, abból is lehet tanulni és okulni, és a legnagyobb nehézség is eltörpül, ha bevillan, hogy mindezt az egészségünkért tesszük. Márpedig ezért megéri sportolni, és ezt soha ne tévesszük szem elől, hisz a mozgás és a testedzés a helyes életmódra és életvitelre nevel, és semmivel sem pótolható közösségi élményt nyújt. Ennek kapcsán Madách Imre híres és örökérvényű gondolata jutott eszembe, és engedjék meg, hogy ezt idézzem: „Mondottam ember, küzdj, és bízva bízzál!” Bízzunk tehát magunkban, a sportban elvégzett munkánkban! Hogy újabb egy év elteltével nyugodtan elmondhassuk, tiszta lelkiismerettel, mi mindent megtettünk a győzelemért, az egészségünkért. Gyanítom, hogy 2005 legalább annyi küzdelmet, és remélem, sikert hoz majd e téren, mint az általam most felidézett meseszép esztendő!